Úgy élj, hogy rossz példát ne lásson tőled senki, senki ne kövessen rossz irányba!
„Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.”
Életünket meghatározza és befolyásolja az, hogy mit szabad és mit nem szabad megtenni.
Mégis az élet nem fehér és fekete, hogy valamit tehetünk, mást pedig nem, mert ez sok mindentől függ. Az Úr Jézus amikor a földön járt, ezzel sokkolta a törvénytudókat, a vallásos embereket.
Ő bizony szombaton, a nyugalomnapon gyógyított, a bűnösöknek megbocsátotta bűneiket (nem pedig a törvényes utat járta végig), s ha kellett, kimondta: a gyűlölet egyenlő a gyilkossággal. Ilyen törvényről, értelmezésről még nem hallott addig senki. Botránkoztatásával azonban elérte célját.
Felhívta mindenki figyelmét arra, hogy önmegtagadásról, kereszthordozásról van szó, nem pedig arról, amit a gazdag ifjú így fogalmazott meg a törvény betartásával kapcsolatosan:
„Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.” (Lk 18,21)
Aki az Úr Jézusban mint életének megváltoztatójában hisz, tudnia kell, mit vár el tőle Üdvözítője. Mit szabad és mit nem.
És itt van az ember felelőssége. Jézustól elidegenítünk valakit azzal, hogy átugorhatatlan akadályokat gördítünk elé lelkileg, vagy pedig segítjük terheinek hordozásában, hogy később ő is tudjon másoknak segíteni?
Úgy élj, hogy a körülötted élők akarják Krisztust követni, és az ő útján járni!
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. (Charlotte Brontë)
Kommentáld!