KENNETH COPELAND
Ne hagyd, hogy a viszálykodás
elfojtsa a növekedésedet
Én sem szólhattam néktek,
atyámfiai, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban
kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket, és nem kemény eledellel, mert
még nem viselhettétek volna el, sőt még most sem viselhetitek el. Mert még
testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és viszály van köztetek.
- 1 Korinthus 3:1-3
Az
irigykedés, versengés és viszálykodás a korai korinthusi gyülekezetet abba a
természetes vagy testi állapotba rántotta vissza, amiben az újjászületésük
előtt voltak. Annyira elfojtotta a szellemi növekedésüket, hogy nem értették
azokat a dolgokat, amiket Pál apostol akart nekik tanítani.
A sátán
ugyanezt a szellemet, a viszálykodás szellemét küldte közénk manapság is.
Tudja, hogy az önmagával meghasonlott ház összeomlik. Azt is tudja, hogy ha a
hit egységében vagyunk, akkor eljutunk "a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére" (Efézus 4:13). Ezért a viszálykodás szellemét használja a
személyes életünkben, a gyülekezetben, a társadalmi és családi életünkben
egyaránt. Ugyanaz a célja, ami Korinthusban volt: hogy az irigykedés, versengés
és viszálykodás elfojtsa a szellemi növekedésünket.
De nem
kell engednünk ennek a szellemnek. Hanem, ahogy Pál mondja, "az igazságot
szólván szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a
Krisztusban."
Hasonlítsd
össze a két dolgot: "az igazságot szólván szeretetben" és "irigykedés, versengés
és viszálykodás". Homlokegyenest ellenkező fogalmak, nem? Nem megy mindkettő
egyszerre. Ha az igazságot szólod szeretetben, akkor növekedni fogsz. Ha
irigykedsz, akadékoskodsz, és viszályt szítasz, akkor a csecsemőkorba kerülsz
vissza.
Ne hagyd,
hogy a sátán megakadályozza a szellemi növekedésedet azáltal, hogy engedsz a
viszálykodás szellemének, hanem szóld az igazságot szeretetben, és "mindenestől
fogva növekedjél Őbenne!"
Igei olvasmány:
Jakab 4:1-11
Kommentáld!