Egy elég csúnya emberi szokás, hogy amikor adunk valakinek valamit, azt gyorsan elmondjuk még egy 3.,4,5,..személynek. Hú képzeld én XY-nak ezt és azt adtam, vagy XY átjött hozzám kölcsönt kérni.
Még azt is hajlamosak vagyunk kibeszélni, ha valakinek kölcsönt adtunk és nem adta vissza. Isten azt, mondja, ha adunk valakinek valamit, azt úgy adjuk, hogy ne tudja más. Amikor adunk elég ha 3-an tudjuk. Az Úr,XY és te. Azt mondja Isten, a képmutatók cselekednek úgy, hogy az egész faluban széjjel kürtölik.
Amit adunk, azt adjuk titokban,mert a mi édes Atyánk látja és magjutalmaz majd érte. Viszont abban az esetben, ha mi hangos bemondóval adunk, semmi jutalmát nem vesszük és ez nem kedves Istennek
Máté 6/1-4
„Vigyázzatok, hogy ne az emberek szeme láttára tegyetek jót! Ne azért tegyétek, hogy mindenki lássa, különben nem kaptok semmi jutalmat Mennyei Atyátoktól!
Ha adsz valamit a szegényeknek, ne kürtöld szét a hírét, hogy mindenki rád figyeljen! Ezt a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék és tiszteljék őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat. 3 Te azonban úgy adakozz a szegényeknek, hogy még a bal kezed se tudja, mit ad a jobb kezed! 4 Amit adsz, azt titokban add! Mennyei Atyád, aki jól látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd érte.”
Kommentáld!