Hallottam egy emberről, aki meghalt és 20.000 $-t hagyott feleségére. A temetés után a feleség elmesélte egy barátnőjének, hogy teljesen le van égve. Hogyhogy le vagy égve? – kérdezte a barátnő. – Azt hittem, van 20.000 $-od. Á dehogy. – válaszolta a nő. – 5 ezer volt a temetés és 15 ezerbe került az emlékkő. Volt valami kő? Én nem emlékszem rá. – csodálkozott a barátnő. Az özvegy felmutatta a gyűrűs ujját és így szólt: 3 és fél karát.

Arról akarok ma beszélni, hogy ne légy kritikus magaddal szemben.

Sok emberben háború zajlik legbelül. Nem igazán boldogok a bőrükben. Arra gondolnak, bárcsak egy kicsit magasabb lennék, egy kicsit nyitottabb személyiség lennék vagy bárcsak zöld szemem lenne barna helyett. Mindig másmilyenek akarnak lenni. De ha élvezni akarod az életet, örülnöd kell annak, hogy Isten ilyennek teremtett. Ha nem jössz ki magaddal, sosem fogsz kijönni másokkal. A Szentírás azt mondja Efezianusok 2:10-ben: Mi Isten mestermunkái vagyunk.

Ez azt jelenti, hogy nem vagy átlagos, nem vagy mindennapi, hanem különleges vagy. Amikor Isten megalkotott téged, nagy gondot fordított rá, hogy pontosan olyan légy, amilyennek ő akar. Nem véletlenségből kaptad személyiséged. Nem véletlenül kaptad orrodat, bőröd színét. Isten szándékosan tervezett olyannak, amilyen vagy. Egyedülálló, különleges személynek kell látnod magad, Isten mestermunkájának.

Egyszer a 20-as éveim elején Indiában jártam. Ültem a tengerparton és néztem a naplementét. Gyönyörű kép volt. A víz kristálytiszta volt. Amerre csak a szemem ellátott, tengerpart volt gyönyörű pálmákkal. A nap kitöltötte a horizontot. Amint ott ültem, arra gondoltam, milyen csodálatos kép volt ez. Arra gondoltam, hogy Isten milyen hihetetlen festő. Ahogy eltűnődtem az életemen, meghallottam, hogy Isten szól hozzám. Nem hangosan, hanem Benősömben.

Azt mondta: Joel, ugye milyen szép ez a kép?

Mit gondolsz, mi a legtökéletesebb festményem?

Azt válaszoltam: Istenem, ez a kép, mert ez csodálatos.

Azt mondta: Nem. Nem ez.

Én elgondolkoztam. Abban az évben jártam a Sziklás-hegységben. Az nagyon festői volt.

Isten azt mondta: Nem. Nem az. Akkor mi?

A Naprendszer?

A tejút?

Azt mondta: Joel, tudni akarod melyik a legtökéletesebb festményem, amire a legbüszkébb vagyok?

Az te vagy.

Azt gondoltam: Én?

Az nem lehet. Én csak átlagos vagyok, olyan, mint bárki más. Azt mondta: Joel, nem érted. A naplemente csak egy a tucatnyiból. Amikor megalkottam a Naprendszert és a hegyeket, büszke voltam rajuk, de amikor téged teremtettelek, saját életemet leheltem beléd. A saját képemre formáltalak téged.

Barátaim, Ti vagytok Isten legnagyobb büszkeségei. Ne legyenek rossz érzéseid önmagaddal szemben azt kívánva, hogy bárcsak tehetségesebb, magasabb lennél vagy meg tudnál tenni valamit, amit a barátod tud. Amikor Isten megteremtett téged, hátralépett és azt mondta: Ez jó. Megvan mindaz, amire szükséged van.

Nem szabad negatívan gondolkodni magadról: én olyan lassú vagyok, nem vagyok vonzó, nem szeretem az orrom.

Amikor Isten átadta az orrokat, füleket, a magasságokat és a személyiségeket, nem álltál a rossz sorban, Isten szándékosan alkotott olyannak, amilyen vagy.

Emlékszem, fiatal koromban nagyon alacsony voltam. A gimnáziumot 5 láb 6-tal végeztem. Még nőttem valamennyit ezután, de az iskolákban voltak nehéz időszakaim: mogyoró volt a becenevem.

(Nehogy megpróbáljon valaki így nevezni ezután. )

Az iskolában volt, amikor arra gondoltam, Istenem ez olyan igazságtalan, miért vagyok ilyen kicsi. Egy napon azonban olvastam, hogy az alacsony emberek átlagosan 6 évvel tovább élnek, mint a magasak és megköszöntem Istennek. (Ha magas vagy, ne légy csalódott, csak gondolj arra, hogy majd odafönn ellátod a bajunkat. A bátyám, Paul, fiatal korában úgy érezte, hogy az orra túl nagy. Én azzal bátorítottam, hogy amikor Isten kiosztotta az orrokat (angolul: noses), te azt hitted rózsákat (roses) mondott, ezért kérted a nagy pirosat.

Miről beszélek?

Nem álltál a rossz sorba. Ha Isten azt akarta volna, hogy magasabb légy, én garantálom, hogy magasabbra alkotott volna. Ha Isten más bőrszint akart volna neked, megtette volna. De úgy látszik, manapság mindenki másmilyen akar lenni. Ismerek olyan sötétbőrű embereket, akik azért krémezik magukat, hogy világosabb színű legyen a bőrük.

Aztán ismerek olyan fehérbőrűeket, akik egész nap a szoláriumban fekszenek, hogy sötétebb legyen a bőrük. Én nem vagyok ellene. Ha barna akarsz lenni, barnulj. Ha egyenes a hajad és hullámosat akarsz, daueroltass. Ha őszülsz, és barna hajat akarsz, festesd be. Ha nincs hajad, de akarsz, akkor vegyél. Az a lényeg, hogy elfogadjuk magunkat.

Ne hagyd, hogy az a negatív lemez játszódjon fejedben. Téged a leghatalmasabb festő festett, aki valaha is létezett. Isten nemcsak megtervezett, hanem életét lehelte beléd. Amikor elkészültél, hátralépett és azt mondta: Igen, egy újabb mestermunka. Lebélyegzett téged jóváhagyásával. A pólónkon van egy címke, amin az áll: Made in Amerika, Made in China, Made in Mexico.

Valahol rajtad is van egy címke: Készült a Mindenható Isten által. Amikor reggelente felkelsz, emlékeztesd magad rá: Isten ujjlenyomatai vannak rajtam. Ahogy járok, ahogy nevetek, a személyiségem, az adottságaim mind Isten mestermunkái. Ez sokkal jobb, mint úgy járni a világban, hogy lassú vagyok, nem vagyok vonzó, nem vagyok tehetséges.

Ne kritizáld Isten alkotását. Néhányatokat pontosan ez tart vissza. Nincs béke a lelkedben. Kívül mosolyogsz, de Benősödben folyamatosan levered magad azzal, hogy negatívan gondolkodsz magadról.

Arra kérlek ma, hogy tégy egy új lemezt fel elmédben. Ne engedd meg, hogy újabb negatív szavak hagyják el agyad. Ne feküdj az ágyban minden este azzal a gondolattal, hogy minden rossz veled kapcsolatban. Ünnepeld azt, akivé Isten teremtett.

Kezdj meditálni azon a tényen, hogy: Én Isten mestermunkája vagyok. Különleges vagyok.

Felkent vagyok.

Nem vagyok átlagos, hanem Isten egyedi alkotása vagyok.

Nagyon sokan élnek ma ezzel az elutasító érzéssel magukban. Olyan sokáig tették ezt, hogy már beivódott tudatalattijukba és azt mondja nekik, semmit sem csinálok jól, annyi hibát elkövettem. A saját vesztes gondolataik tartják őket a középszerűségben.

A szentírás azt mondja nekünk (Filemon 1:6): Hitünk hatékonyabbá válik, ha elfogadjuk, hogy miden jó.

Nem járhatsz úgy a világban, hogy elismered a rosszat és elvárod, hogy hited jól működjön.

Lehet tucatnyi dolog, amit hátrányosnak érzel, lehet tucatnyi dolog, amit nem szeretsz önmagadon: félénk vagyok, nem szeretem az orrom, nem fejeztem be a főiskolát. De amíg ezen rágódsz, olajat öntesz a tűzre.

Hited működik, de a rossz irányban. Ezek a dolgok egyre óriásibbá válnak és nehezekként fognak visszahúzni.

Ha megtanulod átképezni elméd, hogy elismerje a jó dolgokat, más szóval talán nem vagyok olyan tehetséges, mint ők, talán nem vagyok olyan vonzó, mint ők, de tudod, én szervezett vagyok, jó vagyok a családomhoz, keményen tudok dolgozni, fegyelmezett vagyok.

Ha elismered azokat a jó dolgokat, amelyeket Isten elültetett benned, akkor meg fogod látni a jót, mely növekedésedhez kell.

Egyszer vendégségben voltam. A falakon festmények lógtak. Nem vagyok szakértő a művészetben, de ezek nem voltak számomra túl nagy hatással. Valójában némelyik úgy nézett ki, mintha egy gyerek festette volna. Nagyon elvont volt. De később elmondták nekem, hogy 1 millió $-t fizettek a festmények darabjáért. (Hirtelen azt mondtam: Ó, ez csodálatos.) Kiderült, hogy eredeti Picasso képek voltak.

Az jutott eszembe aznap este, hogy nem féltetlenül az számít, hogy milyen a festmény, hanem, hogy ki a festő.

A festmény egy érték, megalkotójától. Aki nem tud ilyet festeni, lemásolhatja és megpróbálhatja eladni, de még 1%-át sem kapná az eredetinek. A festmény azért értékes, mert Pablo Picasso ujjlenyomatai vannak rajta.

Ugyanígy van velünk is. Nem attól kapjuk értékünket, ahogy kinézünk, vagy amit meg tudunk tenni. Értékünk abból a tényből származik, hogy ki a festőnk. A Mindenható Isten lehelte életét mindegyikünkbe. Szeretem, ahogy Dávid mondta Zsoltárok 139:14-ben: Dicsőítelek téged, mert félő és csodálatos teremtmény vagyok.

Kívánom, hogy be tudd fogadni ezt lelkedbe. Rendkívül értékes vagy. Ne kritizáld magad, hogy bárcsak másmilyen lennél. Fogadd el magad. Csodálatos alkotás vagy. Kíváncsi vagyok, mi történne, ha egész nap erre fókuszálnánk. A negatív helyett arra gondolnánk, hogy én Isten remekműve vagyok, tehetséges, kreatív vagyok, csodálatos alkotás. Egy dolgot biztosra állíthatok. Az ellenség nem akarja, hogy jól érezd magad. Tehetsz 1000 dolgot helyesen és 1-et helytelenül és ez a hiba fog újra és újra lejátszódni benned. Lehet 1000 jó dolog benned, de egyetlen, amit nem szeretsz és az fog szemed előtt lebegni. Kelj fel minden nap, nézz a tükörbe és mondd: Csodálatos vagy.

Olvastam egy történetet egy emberről, aki hatalmas szegénységben halt meg. Otthontalan volt, az utcákon élt, de végül volt egy kis lepusztult lakása. A temetés után eljött a család, hogy hagyatékával törődjön. Volt egy kép a falon, amit levettek és kiárusítottak. Az illető, aki megvette, elvitte a helyi művészeti galériába és kiderült, hogy nagyon értékes volt. Az 1800-as években festette egy híres festő. Elárverezték a képet és 3 millió $-ért kelt el.

Néha azért élünk vereségben, mert nem ismerjük fel értékeinket. Mindenkit a leghíresebb festő festett, aki valaha is létezett. De ha nem érted meg értéked, akkor ehhez az emberhez hasonlóan, még ha meg is van mindaz, amire szükséged van, sosem fogsz rálelni. Minden reggel, amikor felkelsz, emlékeztesd rá magad: Nem vagyok átlagos, nem vagyok hétköznapi, különleges vagyok. Isten ujjlenyomatait hordozom magamon. Úgy kezdj minden napot, hogy gondolataid helyes irányba tereled. Ne arra koncentrálj, amid nincs, amilyen hibákat elkövettél, amilyen lehetőségeket elszúrtál. Engedd el mindezt és koncentrálj a jóra.

Szerintem érdekes, hogy amikor Isten megalkotta az eget és a Földet azt mondta: Legyen fény. Fény lett és Isten azt mondta, ez jó. Elválasztotta az eget és a vizeket és Isten azt mondta, ez jó. Megalkotta a nappalt és az éjszakát és azt mondta, ez jó.

Mi a lényeg?

Amikor Isten valamit létrehozott, megdicsérte önmagát. Visszanézett és azt mondta, ezt szeretem, ez jó. Nekünk is meg kell tanulnunk úgy tenni, mint Isten. Ha valamit elvégzel, ha a legtöbbet adod, tekints vissza és mondd, büszke vagyok magamra, ez jó. Ismerek olyanokat, akik nem tudják dicsérni saját magukat. Kemények és kritikusak önmagukkal szemben. Keményen dolgoznak és mindent megtesznek, de azt mondják, nem voltam elég jó. Bárcsak több időm lett volna, bárcsak még egyszer megpróbálhatnám, akkor jobban érezném magam.

Meg kell tanulnod nem azt elismerni, amit nem tettél meg, amilyen hibákat elkövettél, hanem találj valamit, amit jól csináltál és ismerd el a jót.

Mondd a nehéz nap végén, hogy jó voltam, mindent megtettem és jó érzéssel tölt el az, amit véghezvittem.

Gondolj arra, hogy amikor Isten megalkotta az eget és a földet és először mondta, hogy ez jó, akkor valójában még nem választotta szét az eget és a vizeket, még bizonyos felfordulás volt.

Még nem alkotta meg a halakat és állatokat, a hegyeket, óceánokat, mégis megállt egy pillanatra és azt mondta, még nem vagyok kész, de ez is tökéletes és ez is jó. Ehhez hasonlóan, talán még nem érted el céljaidat, talán nem pont ott vagy az életben, ahol lenni szeretnél, de meg kell tanulnod azt mondani, hogy jó voltam ma. Mindent megtettem. Talán nem végeztem el annyit, mint szerettem volna, de legálabb megtettem minden tőlem telhetőt és ez jó.

Sokan elmondják nekem, hogy Joel, nem érzem jól magam a bőrömben. Van ez a függőségem, türelmetlen vagyok, forrófejű vagyok. Nem veszed észre, hogy Isten még munkálkodik rajtad? Nem vagy késztermék. Isten apránként megváltoztat bennünket. Ameddig csak előretörünk, amíg csak tesszük a legtöbbet, Isten elégedett velünk.

Minden nap kell valamit tálalnod, amiről elmondhatod: Ezt jól csináltam. Talán nem csináltam olyan jól, mint a szomszédom, de mindent beleadtam és tudom, hogy ez jó. Különösen akkor, amikor valami olyasmivel küzdesz, amitől meg kell szabadulnod, pozitívnak kell maradnod önmagaddal szemben. Ha az a negatív lemez játszódik benned, hogy te egy tévedés vagy, sosem szabadulsz meg ettől, csak fordítsd meg és mondd: Lehet, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de legalább nem ott vagyok, ahol voltam és ez legalább jó.

Túl sokszor csak arra fókuszálunk, milyen messze kell még mennünk. Néha nézz hátra és köszönd meg Istennek, hogy ilyen messzire eljutottál. Ne verd le saját magad, ne légy kritikus önmagaddal.

Legyen olyan a hozzáállasod, hogy nem dolgoztam ma tökéletesen, lehet, hogy elkövettem egy pár hibát, de nem leszek negatív önmagammal szemben, tálalok valamit, amit jól csináltam, hogy elmondhassam, igen, ez jó.

Évekkel ezelőtt Victoria és én házat építettünk. Ez azelőtt volt, hogy a gyerekeink megszülettek. Nem volt fő építtetőnk, elhatároztuk, hogy amit lehet, saját magunk csinálunk.

Végül elkészült a házunk és nagyon elégedettek voltunk. Néhány év múlva azonban a kerítés elkezdett egy darabon düledezni. Később rájöttem, hogy nem csináltam elég nagy alapot az oszlopoknak és ezért kezdtek el dőlni. Az évek folyamán egyre rosszabb lett. Minden alkalommal, amikor hazamentem és láttam a bedőlt kerítésünket, egy hang azt mondta nekem: Miért fogtál bele a házépítésbe? Te nem vagy kőműves, nem értesz hozzá. Most van egy bedőlt kerítésed, a szomszédok lehet, hogy rajtad nevetnek. Mennyibe fog kerülni ezt kijavítani. Hónapokig minden alkalommal, amikor hazamentem, hagytam, hogy ez az egyetlen hiba elszomorítson. De egy napon megtanultam azt, amiről ma beszélek. Ahelyett, hogy arra az egy dologra fókuszálnék, ami rossz, azokra a dolgokra figyeltem, ami jó volt.

Igen, az egy hiba volt, de az egészet tekintve nagyon sok mindent jól csináltam. Így amikor befordultam a ház elé, már nem erre koncentráltam, hanem arra kezdtem fókuszálni, hogy a bejárom egyenes, a garázsajtó működik, van meleg víz, a lég kondi működik, a padlók elbírnak, az ablakok szépek, a csengő szól, a tervezés nagyszerű. 1000 dolog van, amit jól csináltam. Elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez az egyetlen hiba elvegye örömömet.

Meg kell tanulnod arra fókuszálni, amit jól csináltál és nem arra a pár dologra, amit rosszul csináltál.

Nemrég egy másik államban voltam, interjút adtam egy híres újságírónak. Találkoztam ott egy barátommal, aki szintén lelki pásztor. Ő nagyon fel tud lelkesíteni mindenkit. 15 percig vagy vele és úgy érzed utána, te vagy a legnagyszerűbb ember a világon. Ő mindig felépíti az embereket. Megcsináltam az interjút és utána együtt mentünk vissza a hotelbe.

Az első dolog, amit mondtam, az volt, hogy úgy érzem, nagyon jól csináltam. Nem akartam dicsekedni, de valóban úgy éreztem, hogy jó válaszokat adtam, az Úr segített nekem és úgy éreztem, nem tudtam volna ennél jobban csinálni. Ő később elmondta nekem, hogy ez a beszélgetés megváltoztatta életét. Amikor látta, hogy én milyen pozitív vagyok magammal szemben, felismerte, hogy mi a problémája.

Mindenki mást tudott dicsérni, de saját magát nem tudta. Felhívott vasárnap délután és 15 percen át arról beszélt milyen nagyszerű volt az üzenetem, de a saját prédikációja után hazafelé vezetve azon rágódott, hogy nem volt elég jó, ezen a ponton nem volt elég világos, ott egy kicsit jobb lehetett volna.

Miért van ez?

Nagyon sokszor 2-féle szemüvegünk van. Másokat egy bizonyos módon látunk. Dicsérni tudjuk őket, meglátjuk bennük a jót, de ha magunkat nézzük, másik szemüveget veszünk fel. Általában sokkal kritikusabbak vagyunk. Kivesézzük magunkat és arra fókuszálunk, amit rosszul csináltunk. Lásd magad is úgy, ahogy másokat nézel.

Amikor én minden héten lejövök a színpadról, azt mondom magamnak, ez jó volt. Mindent beleadtam és elégedett vagyok. Úgy találtam, hogy egészséges dolog jóváhagyni magunkat. Egészséges úgy visszatekinteni, mint Isten és azt mondani, ez jó volt. Túl gyakran kívülről értékeljük és hagyjuk jóvá magunkat. Nincsenek jó érzéseink önmagunkkal szemben.

Emlékszem, hogy amikor 7-8 évvel ezelőtt elkezdtem ministrálni, amikor befejeztem és nem kaptam tucatnyi dicséretet, rossz érzéssel mentem haza. Nem csináltam jól. Jövő héten jobbnak kell lennem. De mára megtanultam, hogy nem kell mások jóváhagyása ahhoz, hogy jó érzéssel legyek magam iránt.

Tudom, hogy a Mindenható Isten képére teremtettem és amíg a legtöbbet adom, kihúzhatom magam és jól érezhetem magam annak, aki vagyok.

Legtöbbször 2 kategóriába tartozhatunk. Vagy olyanok vagyunk, aki értékeli saját magát. Ilyennek kellene lennünk. Vagy pedig kívülről jövő értékelésre van szükségünk. Ez az, amikor állandóan olyanokra van szükségünk, akik mindig dicsérnek, különben nem érezzük magunkat biztonságban. Ha nem tudod önmagad értékelni, hullámvasút lesz az életed. Ha dicsérnek, fenn leszel, ha nem, akkor lenn. Ha így élünk, úgy végezzük, hogy feláldozzuk valódi énünket azért, hogy ezáltal másoknak kedvezzünk, hogy megnyerjük jóváhagyásukat.

Vajon azt gondolják, hogy jó vagyok?

Megfelel nekik a kinézetem?

Meg fognak dicsérni a prezentációm után?

Légy magabiztos. Néha odajönnek hozzám Istentisztelet után és azt mondják, Joel én ma nem értettem miről volt szó, nem értek egyet azzal a ponttal. 5 évvel ezelőtt az ilyen elrontotta volna az egész hetem. Mára megtanultam, hogy mosolyogjak, és azt mondjam: Isten megáldjon. Remélem eljössz a jövő héten is. Magamban azt mondom: Nem tudok segíteni. Benned van a hiba. Túl gyakran hagyjuk, hogy egyetlen negatív megjegyzés kitöröljön tucatnyi pozitívat.

Miért van ez?

Mert a negatív hangok sugároznak mindig a leghangosabban. Ha bizonytalanok vagyunk, és kívülről várjuk a jóváhagyást, nem pedig belülről, akkor azzal megengedjük, hogy mások irányítsanak. Akkora szabadságot jelent, ha felismered, hogy addig, amíg a legtöbbet teszem, nincs szükségem mások jóváhagyására. Nagyszerű, ha megkapod, de ha ettől kezdesz függeni és nem kapod meg, ha nem vigyázol, elkezdesz megváltozni olyan irányba, ami nem te vagy. Ha Istent boldoggá akarod tenni, fogadd el magad. Ne legyenek rossz érzéseid önmagad iránt.

Pál apostol azt mondta Efezusiaknak 1:12-ben: Isten dicsőségének dicsérete kell, hogy legyünk.

Nem azt mondja, hogy szavakkal kell Istenhez imádkoznunk, bár ez is fontos, hanem arra gondol, hogy életünk legyen Isten dicsérete. Ha felismered értéked és nem csak azt látod, hogy ki vagy, hanem azt is, hogy kié vagy, akkor adottságaid válnak Isten dicséretére.

Azt mondod gyakorlatilag: Köszönöm Istenem, hogy ilyennek teremtettél. Nem kívánok zöld szemeket, köszönet a barna szemekért. Nem kívánok más személyiséget, szeretem a személyiségemet.

Nem kívánom, hogy magasabb legyek, hiszem, hogy a megfelelő magassággal rendelkezem. Ha magabiztos vagy és minden nap mosolyogva teszed a tőled telhető legtöbbet, életed lesz Isten dicsérete.

Más szavakkal, ha a munkahelyedre vezetsz, Istent dicséred. Ha el mégy a zöldségeshez, azzal is Istent dicséred. El mégy a bevásárlóközpontba, azzal is Istent dicséred.

(Hallom, hogy Victoria azt fogja mondani, Joel, elmegyek vásárolni, hogy dicséretet adjak Istennek.)

Arra kérlek ma, fogadd el önmagad.

Értékes vagy, különleges vagy, légy a legjobb, ami lehetsz.

Ne kívánd, hogy más legyél.

Ha Isten másmilyennek akart volna, akkor másmilyennek teremtett volna. Minden reggel mondj pozitív kijelentéseket: Isten szeme fénye vagyok, én vagyok az ő mestermunkája, ujjlenyomatait hordozom magamon. Tereld helyes irányba gondolataid.

Emlékezz rá, hogy nem attól leszünk értékesek, ahogy kinézünk, vagy amit meg tudunk csinálni.

Az értékünk abban rejlik, hogy ki a festőnk. Isten saját életét lehelte belénk. Sose beszélj úgy magadról, hogy Joel, én csak egy üzletember vagyok, én csak egy tanár vagyok én csak egy otthonülő anya vagyok. Nem. Te nem akárki vagy, hanem a leghatalmasabb Isten gyermeke. Húzd hátra vállaid, emeld fel fejed és légy magabiztos.

Ha megtanulod elfogadni és jóváhagyni magad és nem hagyod, hogy a negatív felvétel játszódjon elmédben, hanem jó véleménnyel vagy magadról, akkor magasabbra fogsz emelkedni, Isten rád hinti áldását és olyan győzelmes életed lesz, melyet Isten tartogat számodra.ÁMEN

-Joel Osteen-