„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” 

Fil 4,6

Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel – és félek, kifutok az időből. Mi van, ha sosem jövök rá? Örökre boldogtalan és félig kész maradok? Sosem érem el a célom? Mit kezd velem Isten – haszontalan szolgának tart? De nem tehetek róla. Miért nem válaszol az imáimra, mikor iránymutatást kérek? Túl sokat vétkeztem talán? Biztos többet kéne olvasnom a Bibliát. Vajon ezért büntet? Tényleg ennyivel rosszabb vagyok másoknál? Vagy egyszerűen nincs semmihez se tehetségem. Fejlesztenem kellett volna a képességeimet, és nem tettem. Talán ez lehet a hiba, és már túl késő hozzákezdeni. Akkor most mit tegyek? Fogalmam sincs, hol rontottam el, mit kéne tennem…

Ismerős ez a gondolatmenet? Talán nem a hivatásodról, hanem a társad megtalálásáról, lakásvásárlásról vagy édesanyáddal, a főnököddel való kapcsolatodról voltak hasonló töprengéseid. Hajlamos vagy rágódni a dolgokon? Aggodalmaskodni, elkérődzni a problémákon? Végeérhetetlenül, passzívan, túlzottan elemezgetni az okokat, az esetleges következményeket? Nem tudsz elszakadni tőlük?

Sokan hisszük, hogy amikor rossz passzban vagyunk, meg kell próbálnunk felfejteni az érzéseinket és az adott helyzetet, meg kell vizsgálnunk minden oldalról, hogy belelássunk, megértsük, és megoldást találjunk boldogtalanságunkra. Az utóbbi 20 évben számtalan kutatás igazolta, hogy a hasonló töprengések negatív eredménnyel járnak: fenntartják és tovább rontják a borús hangulatot, erősítik a negatív gondolkodást, motiválatlansághoz, energiavesztéshez vezetnek, gátolják a koncentrációt, a probléma megoldását. Sonja Lyubomirsky professzorasszony írja egy helyen: „Bár az emberek úgy érzik, a töprengés segít önmaguk és problémájuk jobb megértésében, ez ritkán történik meg. Az eredmény inkább egy torzult, pesszimista kép lesz az életükről.” Majd hozzáfűzi: „Szabadulj meg a problémákon való töprengés bilincseitől, hagyd abba a rágódást.”

Azok alapján, amit a Filippibeliekhez írt levélben olvasok, biztos vagyok benne, hogy Pál apostol egyetértene a professzorasszonnyal. Lássuk, mit mond Pál (Fil 4,6-9):

„Ne aggódjatok semmiért. De imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

Végül, testvéreim, irányuljanak gondolataitok mindarra, ami igaz, ami tiszteletre és becsületre méltó, ami tiszta, ami szeretetre és dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!”

A 6. versben Pál három utasítást ad azoknak, akik állandóan rágódunk a problémáikon:

1. Ne aggódjatok semmiért.

2. Mindenről imádkozzatok.

3. Adjatok hálát Istennek mindenért.

Mi lenne, ha megszívlelnénk, és gyakorlatba ültetnénk a tanácsokat? Ha elhatároznánk, hogy többé nem aggódunk semmiért? Ha mikor észrevesszük, hogy aggodalmaskodni kezdünk, abbahagyjuk, és Isten elé tárjuk gondjainkat? Ha azonnal meg is köszönjük Neki, hogy kezébe veszi az elé tárt dolgainkat?

És végül mi lenne, ha a gondolkodási szabadidőnket arra használnánk, hogy arról elmélkedjünk, milyen csodálatos módon gondoskodik rólunk a mi hatalmas Istenünk?

Ha számbavennénk az áldásokat, Isten hűségének példáit az életünkben – ma, majd holnap, meg a jövő héten is? Mi történne akkor?

A hetedik versben azt ígéri Pál, hogy csodálatos békességet fogunk tapasztalni – olyan békét, amit még elképzelni sem tudtunk azelőtt! Felfoghatatlan békességet! Ennek a békének olyan ereje van, hogy meg tudja védelmezni szívünket és elménket, és megkönnyíti, hogy abbahagyjuk a rágódást és hogy hálásak legyünk.

Ennek olyan boldogság íze van, nem? Hagyjuk hát abba a túl sok töprengést. És hagyjuk abba túl kevés imádkozást is. Döntsük el, hogy boldog, hálatelt napunk lesz. Aztán holnap, mikor felkelünk, döntsük el megint.

Uram, eléd tárom, és átadom Neked minden félelmemet és problémámat, hogy vedd őket gondjaidba. Én semmit sem oldok meg az aggódással - Te viszont mindent helyre teszel, mert számodra semmi sem lehetetlen! Köszönöm, hogy gondot viselsz rám és a mai napomra. Jézus nevében, Ámen.