A Jairus leányának történetében szereplő mindkét bajbajutott helyzete reménytelen. Az asszony már 12 éve beteg. „Sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett” (5,25). —

A másik történetben a kislány nagyon súlyos beteg: haldoklik, amikor a segítséget kérik Jézustól. Kisvártatva már meg is hozzák a hírt, hogy a beteg gyermek meghalt, fölösleges tovább fárasztani a Mestert... (5,35).

Reménytelen helyzetben természetes emberi álláspont az, hogy valaki „föladja”, beletörődik a megváltoztathatatlanba, tudomásul veszi és igyekszik elfogadni azt, ami elkerülhetetlen.

A beteg aszszony azonban nem adja fel. Nagy a tömeg Jézus körül — ő odafurakszik hozzá. Aszszony létére tilos idegen férfit érintenie — ő megteszi. S közben eltökélten bízik Jézusban: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok!” (5,28).

A kislány hozzátartozói nem ilyen biztosak a dolgukban. Jairus sürgeti Jézust, jöjjön el és segítsen, mielőtt a kislány meghal. Amikor a lány mégis meghal, jönnek és jelentik, hogy már késő a segítség (5,35). Ebben a helyzetben Jézus veszi át a kezdeményezést, ő az, aki szavaival és magatartásával igyekszik az elbizonytalanodókat megerősíteni bizalmukban.

A reménytelen helyzetben is tovább megy, és bátorítja Jairust: „Ne félj, csak higgy!” (5,36-37) A háznál síró-jajgató tömegnek szemrehányást tesz, s beléjük is igyekszik reményt önteni („nem halt meg, csak alszik”, 5,39). Ám azok megmaradnak véleményüknél: kinevetik Jézust, mert ’tudják’, hogy már késő a segítség. Jézus nem tehet velük mást, mint elküldi onnan őket, s csak azokat viszi magával, akik tudnak bízni benne (Péter, Jakab, János, a kislány szülei).

A Jézusba vetett rendületlen hit és bizalom — amely az asszonyban eleve megvolt, a kislány hozzátartozóinak esetében pedig Jézus bátorítása nyomán erősödött meg — elnyeri jutalmát: az asszonyt meggyógyítja a Jézusból áradó erő, a halott kislányt pedig Jézus kézen fogva életre kelti. A bizalom olyan döntő, hogy Jézus már nem is saját erejének, hanem egyenesen az aszszony bizalmának tulajdonítja a gyógyulást: „A hited meggyógyított téged! Menj békével...!” (5,34)

Az evangéliumban talán szomorú kontrasztnak is szánta Márk a következő történetet (Jézust elutasítják Názáretben, Mk 6,51-6), amely szerint Jézus a názáretiek hitetlensége miatt „nem is tudott egy csodát sem tenni ott...” (6,5).

Jairus leányának története és a vérfolyásos asszony gyógyulásának elbeszélése felhívja a figyelmünket arra, hogy Jézusban érdemes hinni és bízni. Jézus nem akarja, hogy törődjünk bele helyzetünkbe, ha azt reménytelennek, kilátástalannak tartjuk. És nem is az a feladatunk, hogy a megoldhatatlant mi oldjuk meg.

Azt akarja, hogy bízzunk benne: Őbenne, aki tud rajtunk segíteni — és akar is. De ennek a segítségnek alapvető feltétele az iránta való teljes és maradéktalan bizalom.

JAIRUS LEÁNYA

Szenved Jairus leánya.

Atyja Jézust kéri, várja:

“Jaj, már haldoklik az ágyon,

Mester, gyógyítsd meg a lányom!”

Jézus a küszöbön átlép.

“Késő – jajgatja a háznép. –

Meghalt, a szíve se’ dobban!

Mért is nem siettél jobban?”

Jézus szól nagy szeretettel:

“Lányka, néked mondom, kelj fel!”

És a gyermek ül is nyomban,

Mert e szóban hatalom van.