„’Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?’ És megbotránkoztak benne.” Mk 6,3

Érezted már, hogy „csak egy” feleség, „csak egy” barát, „csak egy” gyermek vagy „csak egy” anyuka vagy?

Vagy tapasztaltad-e már, hogy beragadtál valami – szó szerint - Isten háta mögötti helyre, amire még Ő se kíváncsi?

Mindnyájan érezzük néha a peremre szorítva magunkat. Jézus is volt így. János evangéliumának elején Fülöp lelkesen mondja Natanaélnek: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, József fiát, aki Názáretből származik."

„Názáretből?” – kérdezi Natanaél. „Hát származhat onnan valami jó?” (Jn1,46).

A zsidók Názáretet Istentől elhagyott helynek tartották, pedig mi sem állt távolabb az igazságtól. Isten kiválasztotta Názáretet, hogy itt növekedjék fel az Emberfia, itt tanulmányozza az Írásokat, és itt készüljön fel világmegváltó szolgálatára.

Isten úgy vélte, hogy Jézusnak egy apró, jelentéktelen helyre való beültetése nem lesz akadálya a Terv végrehajtásának, a világ örök megváltásának.

Úgy érzed, a hely, ahol vagy, akadályoz abban, hogy végrehajtsd Isten tervét általad?

Jézus szülővidékének emberei számára emészthetetlen falat volt Jézus Messiásként való elfogadása. Ez a férfi, akit láttak apró gyermekként totyogni a porban, tapasztalták, ahogy megtanult beszélni, majd használni a kalapácsot és a fűrészt - hogyan lehetne ő az Isten Fia? Inkább a lehető legnagyobb váddal illették. Azt állították, miután szombaton meggyógyított valakit, hogy az ördöggel cimborál (Mk 3,20-25). Ez nemcsak peremre szorítás, ez támadás! Érezted már, hogy félreértenek, hogy igazságtalanul támadnak? Figyeld meg, Isten semmit sem tett, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy hamisan megvádolják Jézust. Ehelyett tovább vezette a neki kiszabott úton. Jézus tehát elhagyta egy időre otthonát, hogy prédikáljon, tanítson, gyógyítson a Közel-Kelet más vidékein. Prédikálása páratlan volt. Csodáitól leesett az emberek álla. Hatalmas tömegek kísérték, bárhova ment.

Miután bámulatosan feltámasztott egy halott kislányt, Jézus visszatért Názáretbe a tanítványaival. De az emberek még mindig „megbotránkoztak benne” (Mk 6,3b), és nem voltak hajlandók hinni benne. Hiába tanította őket különös bölcsességgel, szerintük ő „csak egy” ács volt, „Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére. Itt élnek közöttünk húgai is”.

Milyen frusztráló, szomorú élmény lehetett.

Jézus panaszkodott is: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." (Mk 6,4). Azt olvassuk, hogy megdöbbentette őt hitetlenségük foka, és nem is tudott sok csodát tenni közöttük.

Te is egy "származhat-e onnan valami jó"-féle helyről, otthonból jöttél? Érezted már, hogy családtagjaid, barátaid nem tudnak elszakadni emberi alapodtól, s nem látják meg Isten-adta lehetőségeidet? Érezted-e, hogy korlátok közé akar szorítani az, ahogy szüleid vagy társaid néznek rád?

Még több távoli szolgálat után Jézus még egyszer visszatér Galileába a Mk 9,30-32 szerint. Most mintha kerülné a városlakókat, inkább tanítványaira koncentrál. Innen indul aztán fel Jeruzsálembe, ahol keresztre fogják feszíteni.

Legkeményebb próbatétele előtt talán nem akart szembesülni a szkeptikus szurkálódásokkal. Feltámadása után tudod, hova ment? Tanítványain kívül kikkel találkozott feltámadt dicsőségében? Azokkal, akik legtovább ismerték, és mégsem hittek Benne. Egyenesen Galileába. Földi otthonába, mielőtt felment a mennyeibe.

Nehéz feldolgozni, ha átnéznek rajtunk, ha félreismernek. Jézus kétségkívül csalódott szülővidéke lakóiban és a zsinagógai elöljárókban, akiknek az lett volna a dolguk, hogy felismerjék a megígért Messiást. De végső soron Jézus személyazonossága, értéke és hatalma a Mennyei Atyától származott, és nem valami földi hatóság hitelesítéséből.

És ez igaz rád is meg rám is.

Ha úgy érzed, félreismernek, átnéznek rajtad, vidd érzéseidet Jézus elé, és hagyd, hogy Ő megerősítsen. Ha nem kaptad meg azt a biztatást és szeretetet a környezetedtől, amire számítottál, vidd csalódottságodat az Úrhoz, aki tökéletesen meg fog érteni.

Ő több, mint „csak egy ács”. Több mint „csak egy testvér”. Jézus át tudja alakítani a szorongást békességgé, szomorúságunkat energiává, a szánalomra-méltóságot hatalommá. Bízzuk meg a peremre szorított Messiásunkat személyiségünk alakításával, jövőnk kijelölésével.

Nem „egy akárki”, aki ezt meg tudja tenni.

Uram, hinni akarom, hogy csak Benned vagyok teljes. Életemet a Te szolgálatod teszi érdemessé. Az vagyok, akinek Te mondasz engem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, ., Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu