„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” 

1Móz 50,20

Mekkora sár van néha odakint! De az igazán őrjítő az, mikor odabent cuppog a mocsok.

Mindezzel nem törődünk: felrakjuk a lámpafüzéreket, odabiggyesztjük a kopott angyalkát a fa tetejére.

Díszes köntösbe öltöztetjük a bejáratokat és a hátsó utcákat, az egész elnyűtt világot. Nézd csak, hogy pörög minden a csillogó fényben!

De míg a világ karácsonyra csinosítja magát, talán észre sem veszi, hogy a fényes ruhák koszos szegélye a sárba lóg. A kívül ragyogó holmik hátoldala össze van karcolva, álmaink, kimondatlan reménységünk cafrangokban áll.

Ezt érzed is – a szétszakadt világban kicsit szétszaggatott önmagadat.

Ha elég bátor vagy, ajándékul adod magadnak az őszinte szembenézést a rongyaiddal. Megérinted őket, és azt tapasztalod, hogy lehetnek ezek elvékonyodások is, melyeken át elér hozzád Isten békessége.

A Teremtés könyvének Józsefeként, aki szintén odanyúlt önmaga elnyűtt részeihez. Végigtapogatta a szakadás szélét, és átnézett rajtuk, kimondva azt a bátorító igét, amibe ma belekapaszkodhatunk:”Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”.

Azt, ami össze akart roppantani, Isten arra szánta, hogy összerakjon téged.Bármi legyen, ami elgyengített, Isten úgy intézi, hogy az elvékonyodott gyenge anyagon át dicsőséget láss. Bármi történik, bármi bontakozik ki, bármilyen irányt vesznek a dolgok, nem fognak összeroppantani.

Állhatsz a karácsonyfa mellett olyanokkal, mint József testvérei, csalókkal, hazugokkal, hóhérokkal. Vagy mint az apja, Jákob, akinek csalás miatt menekülnie kellett az atyai házból.

Egy ilyen zűrös család vonalának végére Isten a Messiást helyezte. Ami ártani akart, azt Isten jóra fordította, bármi akar most ártani neked, Isten karja ott van, és megtart. Nem fogsz összeroppanni.

Bármi akar ártani neked, Isten mindig jelen van, sohasem tehetetlen, soha sincs távol.

Nem fogsz összeroppanni.

Kollektív szemetünk közepén ott áll a legszörnyűbb gonosz. A baba-Jézust körülölelő bölcső széttört forgácsai előtt ott áll a kereszt fája. A betlehemi csillag alatti csecsemő sírását elnyomja az igazságtalanul elítélt ártatlan áldozat kiáltása a Kálvária dombon.

A jászol fölötti szent éjszaka sötétje átadta helyét a förtelem homályának a haldokló Messiás körül, a kalapács koppanásának, a csont roppanásának, a bőrszaggató tüskéknek – az alkotásnak, mely megöli Alkotóját.

Ám Isten az ember történelmének e legnagyobb gonoszságát a valaha volt legnagyobb Ajándékká formálja át.

„Ha a legrosszabb dolgok a hívő ember javára válnak, mivé válnak a legjobb dolgok?” – kérdezi a puritán Thomas Watson. „Semmi nem sebzi meg az istenfélő embert … minden… összefog a javára, hogy keresztjei áldássá váljanak.”

Ha Isten a legnagyobb gonoszságot a legnagyobb Ajándékká tudja alakítani, akkor azon dolgozik, hogy ajándékká tegye azt, amin most átmész – legyen az bármi. Nem tud összeroppantani.

Advent tűnhet viharosnak, ricsajosnak, zűrzavarosnak.

De a karácsonyi díszbe öltözött világ bátran pöröghet tovább szépségében – Istenbe kapaszkodva, Aki nem engedi, hogy összeroppanj.

Uram, nem azért jövünk Hozzád, mert Te vagy utolsó menedékünk, hanem mert Te vagy első szerelmünk. Hozzád jövünk, mielőtt bármit tennénk, mert a legbölcsebb dolog, amit tehetünk, az, hogy várakozunk Rád. Bízunk Benned, hogy ezt az egészet rendbe fogod hozni a Magad idejében. Te csak jó vagy. Ámen.