„Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.”

Ézs 55,8-9

Összetört lélekkel ébredtem fel az álomból. Azt álmodtam, hogy legidősebb lányom esküvője van, és nekem semmi részem nem volt benne.

Sem a lánykérésben. Sem a tervezésben. Semmiben egyáltalán. Álmomban a templom végében ültem, onnan néztem a szertartást. Mikor felhangzott a kedvenc zenéje, beleszédültem. Ez a lányom esküvője! Én miért ülök itt hátul? Beszaladtam a menyasszonyi öltözőbe, még ott találtam. Menyasszonyi ruhája tükrözte egyéni stílusát, egészen más volt, mint amit én elképzeltem. Ő jól érezte magát, én nem.

Mikor felébredtem, rájöttem, hogy ez az álom nem volt véletlen. Volt benne igazság, amit felszínre kellett hoznom.

A rideg valóság az, hogy igen, előfordul, hogy olyan anya vagyok. Előregyártott elképzelésekkel. Kimondatlan, idealizált álmokkal arról, mi hogyan legyen.

Pedig Isten szeretné, ha belátnám, hogy az én ötleteim, az én elképzeléseim, az én álmaim nem mindig a legjobbak. Az Övéi viszont igen.

Mai igénk rámutat, hogy Isten elgondolásai és a mieink nem ugyanazok. Az ő útjai mindig jobbak, az ő gondolatai mindig magasabbak, mint a mi útjaink és gondolataink.

Elképzelhetem én a tökéletes születésnapot, nyaralást vagy jövőbeni esküvőt, de lehet, hogy Istennek más tervei vannak. Jobbak. Talán nem úgy „tökéletesek”, ahogy én szeretném, de tökéletesek az Ő tervei és céljai szerint.

Ezt különösen anyaként nehéz megélni. A legjobbat akarjuk a gyermekeinknek, ezért kiválasztjuk a legjobb óvodát, iskolát, gimnáziumot, főiskolát vagy egyetemet. Tudva, mennyire nehéz elérni valamit ebben a mai világban, erőltetjük a terveinket, javaslatokkal, tanácsokkal nyomulunk, hogy gyermekeink olyan tanulmányokat, karriert, házastársat válasszanak, amilyet mi a legmegfelelőbbnek tartunk.

Akkor van gond, ha kihagyjuk terveinkből a legfontosabbat: Isten gondolatait, az Ő útjait.

Bölcsességünk, tapasztalatunk valóban érték, de ne hagyjuk figyelmen kívül Istent és az Ő tökéletesen bölcs döntéseit gyermekeink jövője felől. Ha ezt kihagyjuk, mi tehetünk róla, ha gyermekünk nem fogja meghallani Isten késztetéseit, vagy nem veszi figyelembe őket.

Elmondhatom, hogy napról napra fejlődöm, ami a vágyaimat, elvárásaimat illeti, de mindig térdre borulva kell kérnem ehhez Isten segítségét. Megnyugtat a tudat, hogy a bennem élő Szentlélek ereje által naponta Isten elé járulhatok, és alávethetem Neki gondolataimat, terveimet.

Nála tehetem le gyermekeimmel kapcsolatos terveimet és gondolataimat is.

Talán téged is megrémít, hogy vissza kell fognod magad attól, hogy gyermeked minden lépését irányítsd. Megmondom, engem mi nyugtat meg: az én Atyám az ő Atyjuk is, és még annál is jobban szereti őket, mint ahogyan én.

Éljük át ezt a biztonságot, mikor arra biztatjuk gyermekeinket, hogy Istent kövessék: az Ő tervei róluk és az életükről jobbak, mint a mieink.

Uram, taníts meg imádkozni legjobb terveid megvalósulásáért az én életemben, a családom életében és mindazokéban, akiket szeretek. Adj erőt napról napra, hogy lerakjam Eléd elvárásaimat. Azután tudjam otthagyni őket, és bízzam Benned, hogy Te mindig azon munkálkodsz, hogy a legjobb történjen a Te dicsőségedre.  Ámen.