„Mi nem tartozunk azok közé, akik elrettennek és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.” 

Zsid 10,39

„Nem tudom megcsinálni.”

„Nem lesz jobb az életem.”

„Sosem lesz elég önbizalmam hozzá.”

Lelombozó állítások. S milyen hirtelen be tudnak surranni a gondolataink közé, s rögtön meg is győznek igaz voltukról.

Volt olyan időszak az életemben, amikor szinte megbénítottak ezek a bizonytalansággal átszőtt gondolatok.

Amikor az önbizalomhiány meggyőzött, hogy ezek a kételkedő, csüggesztő állítások tények.

Amikor elrettentem a változás lehetőségétől, a kihívásoktól, elfordultam az esélyektől, a nyitott ajtóktól.

Máskor a kapcsolataimtól húzódtam vissza – családtagoktól, barátoktól, Istentől. Elvonultam a hitetlenség helyére, és megelégedtem a kevesebbel Isten legjobb ajánlata helyett.

Mindezt azért, mert fárasztónak találtam átvergődni a félelmeimen, a határozatlanságomon.

Vannak olyan napjaid, amikor a kétség meggyőz, hogy természetes, ha alkalmatlannak és csüggedtnek érzed magad? Meg hogy a magabiztosság lehetetlen egy olyan alaknál, amilyen te vagy?

Azt hiszem, el szoktunk feledkezni arról, hogy van egy ellenségünk, aki fegyverként használja ellenünk az önbizalomhiányt, aki a partvonalról állandóan bekiabál:

„Ez túl nagy falat neked.”

„Jobb, ha máris kiszállsz.”

„Nincsenek meg a szükséges képességeid hozzá.”

Ideje megvetni a lábunkat, elengedni a fülünk mellett ezeket a szavakat. Isten azt akarja, hogy fogadjuk már el, és higgyük, hogy Krisztussal MINDEN lehetséges – még az is, hogy bízzunk önmagunkban.

Máskülönben a kétely, az ellenség újra meg újra győzni fog, és szívünk ettől a hozzáállástól és a kudarcélményektől szép lassan megrozsdásodik.

De nem szükségszerű, hogy így legyen.

Végig a Szentírásban azt mondja nekünk Isten, hogy a dolgok meg tudnak változni; az élet lehet jobb. Magabiztosan kiált oda nekünk: „Nézzétek: valami újat viszek végbe”! „Akik szeretnek, azoknak minden a javukra válik.” „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Ézs 43,19; Róm 8,28; Mk 9,23).

Hogyan tudjuk abbahagyni a kételyre figyelést, hogyan kezdhetünk Isten ígéreteinek erejében élni?

Úgy, hogy elhatározzuk, inkább hiszünk Isten igazságának, mint saját érzéseinknek, félelmeinknek. Túllépünk azon, hogy hiszünk IstenBEN, és elkezdünk hinni IstenNEK, ráhagyatkozunk Igéjére, és igazként éljük meg azt, függetlenül attól, hogy épp milyen hangulatban vagyunk, milyen érzések akarnak ránk törni.

 : Ez egy percről-percre, napról-napra, kételyről-kételyre meghozandó döntés, amikor Istennel együtt dolgozzuk fel gondolatainkat és érzelmeinket, és úgy állítjuk be szívünket és elménket, hogy Isten minden elbizonytalanodásunkban tudja az Övéhez igazítani a mi perspektívánkat.

Eddig is előfordult, hogy jobb voltam másoknál, s ez veled is így van. De ha ébren tartod magadban a hitet, lehetőség van egy tartós Krisztus-bizalom kialakítására. Határozzuk el, hogy ma is és minden nap emlékezni fogunk a Zsidókhoz írt levél 10,39-re, és nem rettenünk el, nem választjuk a kárhozatot, hanem hinni fogunk, és megmentjük életünket!

Uram, adj nekem Krisztusban bízó szívet. Segíts eljutnom onnan, hogy hiszek Benned, oda, hogy hiszek NEKED. Segíts ráhagyatkoznom ígéreteid erejére, és add, hogy eszerint éljek. Amikor kételkedem önmagamban, és nem tudok túljutni a bizonytalanságon, juttasd eszembe, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.  Ámen.

Encouragement for today, 2012.04.18. Renee Swope