Jézus, miután tanította az embereket Isten dolgaira, rendszeresen betegeket gyógyított, és hatalommal parancsolt tisztátalan szellemeknek, démonoknak, hogy távozzanak az emberekből. Jézus szolgálatának központi részét képezték ezek az események, és ezeknek az evangéliumi csodáknak, jeleknek voltak szemtanúi az apostolok, akik világosan felismerték, hogy a Szent Lélek ugyan láthatatlan személy, de jelenléte, működése nagyon is kézzelfoghatóan megtapasztalható: betegeket gyógyít, bűnbocsánatot közvetít, démonizáltakat szabadít föl.

Jézus földi szolgálatának példáján keresztül a tanítványok megtanulták, hogy a Szent Lélek erőteljes, hatalmas szellemi valóság, aki képessé teszi az embereket Isten dolgainak a megvalósítására a Földön.

A Szent Lélek pünkösdkor való eljövetele után a tanitványok azt folytatták, amit Jézus elkezdett: hirdették Isten országát, betegeket gyógyítottak, démonokat űztek, halottakat támasztottak föl stb. 

A kereszténység kétezredik évében a pünkösd számos európai országban, így hazánkban is munkaszüneti nap. Sajnos csupán ennyi, és nem több.

De ők "megteltek mindnyájan Szent Lélekkel", "új nyelveken szóltak", "betegekre tették a kezüket és azok meggyógyultak" és nemzeteknek és népeknek hirdették "Istennek nagyságos dolgait". Akkoriban ez volt a pünkösd.

Ez jelezte, hogy az első zsenge, vagyis Jézus föltámadása után elkezdődött a visszaszámlálás, a nemzetek aratása, az evangélium hirdetése a népek-nemzetek számára isteni erőkben, csodák és jelek kíséretében.

Az első keresztény pünkösdkor az ünnepnapra Jeruzsálembe érkezett zsidók, akik hallották a "sebesen zúgó szélnek zendülését", látták a felház körül az olthatatlan tüzet, és hallották, hogy saját nyelvükön hirdetik a Szent Lélekkel (Szellemmel) betöltött tanulatlan apostolok Istennek nagyságos dolgait, "vajon mi akar ez lenni?", tették fel a kérdést a pünkösddel kapcsolatban.

A választ Péter fogalmazta meg: a pünkösd az, "ami megmondatott Jóel prófétától: és lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből (Szellememből) minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből (Szellememből) és prófétálnak." (Apostolok cselekedetei 2,16-18) 

A sávuót, azaz pünkösd zsidó ünnepnek számított körülbelül Krisztus születése után 30-ig, és miután az Atya elküldte Jézus kérésére a Szent Lelket tanítványainak, azóta a pünkösd Isten Szellemének és karizmáinak kiáradását, megnyilvánulásait jelenti a hívőkben, amely által elkezdődhet a nagy nyári aratás.

A pünkösd beteljesedése az apostolok személyiségét és cselekedeteit is megváltoztatta: "Betelének mindnyájan Szent Lélekkel (Szellemmel) és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala." (Apostolok cselekedetei 2,31)