Lukács példázata különösen fontos és nagy jelentőségű. Hogyan nyerte el a vámszedő a megigazulást? Saját bevallása szerint nem úgy, hogy megszolgálta.
Azt sem mondta, hogy "Uram, bűnös vagyok, de nézd a jó cselekedeteket, amelyeket megtettem". Nem, egyszerűen csak irgalmat kért. Nem állt elő olyan igényekkel, hogy "Uram, bűnös vagyok, de most irgal-mazz".
Hitre volt szüksége ahhoz, hogy Isten irgalmát kérje, mert nem volt fogható bizonyítéka, hogy megkapja. A kegyelmet hitben kell kérni és elfogadni.
Ennek a példázatnak a végén Krisztus megígérte, hogy "valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. A vámszedő veri a mellét, bánja a bűneit, még a szemét is alázatosan a földre szegezi, mert az égre feltekinteni is szégyell.
Jézus szerint tehát, ha magunkat megalázva járulunk Isten elé, őszintén megbánva bűnös tetteinket - elismerve bűnös voltunkat -, és irgalmáért folyamodunk, akkor megigazulva térhetünk haza Isten házából.
Ez jó hír. Azt jelenti, hogy bárki légy is és bármilyen bűnök terhelnek ma, ha azt teszed, amit ez a vámszedő tett, abban a bizonyosságban találhatsz megnyugvást, hogy Isten előtt Krisztus jelleme számíttatik be neked. Bocsánatot nyertél, megkaptad az ajándékot.
Mi ebben a bonyolult?
Kommentáld!