„Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.”

Róma 8,1

Szoktál hallani belső, ítélkező suttogásokat, amik szerint nem az vagy, akinek lenned kéne, megint csalódást okoztál valakinek, sosem fogsz megváltozni stb.?

Én szoktam. Rossz szokásaim egyike önmagam elítélése, és ha hagyom, szét tudja tépni önbizalmamat nőként, feleségként, anyaként. Szerencsére épp oly jól ismerem Isten ígéreteit, mint a sátán hazugságait. Elértek szívemhez Jézus szeretetének és jóságának bizonyítékai, köztük a fenti ige ígérete: „nincs már semmi kárhoztató ítélet”.

Igen, de bár ismerem ezt a nekem is szóló igazságot, tudom, meg kell állnom, és válaszolnom kell rá. Ha nem őrzöm fülemet felhangolva az Ő hangjára, ha nem állítom be gondolataimat állandóan az Ő gondolatainak hullámsávjára, megfeledkezem az ígéreteiről.

Az ítélkezés visszatér, és átveszi helyét a Krisztusban gyökerező önbizalomnak.

Egyik reggel mikor az önbecsmérlő ítéletekkel küszködtem, Isten a következő szavakkal szólt hozzám reggeli áhítatomban: „Ne hallgass az ítélkező szavakra, mert nem tőlem származnak.”

Kinyitottam naplómat és szívem mélyéből válaszoltam:

„Jó reggelt, Uram. Te tudod, hogy gyakran ítélkezem önmagam fölött, és mindennek elmondom magamat. Tudod, most is valakinek a szavai keltették ezt bennem. Szavak, amelyek letörtek, amik elrabolták önbizalmamat. Értéktelennek, lúzernek érzem magam. Hallom, hogy Te azt mondod, ne hallgassak az ítélkező hangra. Köszönöm, hogy épp most mondod ezt, amikor olyan nagy szükségem van rá.”

Tovább olvastam az elmélkedést: „Tarts szünetet, mielőtt reagálsz az emberekre és a szituációkra, adj lehetőséget Lelkemnek, hogy általad cselekedjen. A hirtelen szavak és tettek nem hagynak számomra terepet.”

Újra kézbevettem a tollat:

„Uram, tudod, hogy kemény szavakkal válaszoltam az illetőnek. Köszönöm, hogy intesz, tartsak szünetet, mielőtt reagálnék. Áldalak hűségedért. Köszönöm ezeket a szavakat, amik figyelmeztetnek arra, mit vársz tőlem. Nagy szükségem volt rá ma reggel.”

Ha egyedül kéne megvédenünk magunkat önbecsmérlésünktől vagy mások ítélkezésétől, mindig veszítenénk. Szerencsére nem magunknak kell megvédenünk magunkat. Isten igéje biztat: „Az Úr maga fog harcolni értetek” (Kiv/2Móz 14,13-14).

A legnagyszerűbb védőügyvéd: Isten és az Ő Igéje - áll ki mellettünk. Az Ő igazsága felépíti bennünk azt, amit az ítélkezés lerombolt.

A mi dolgunk az, hogy ismerjük Isten ígéreteit, válaszoljunk az Ő igazságára, és higgyünk benne! Az, hogy állandóan át vagyunk itatva az Ő Igéjétől, hogy hagyunk magunknak időt, hogy meghalljuk a hangját, az egyetlen lehetőség a felülkerekedésre, ha a külső vagy belső ítélkezés támad. Olvassunk elmélkedéseket, ássuk bele magunkat olyan könyvekbe, írásokba, amik arról a területről szólnak, ahol épp a harcok dúlnak bennünk, rendszeresen tanulmányozzuk a Bibliát, beszélgessünk Jézussal imádságban, hogy újraépüljön önbizalmunk, ami megillet minket Krisztusban.

Amikor ma Felé fordulunk, hogy meghalljuk a hangját, kérjük, ne engedje, hogy elfelejtsük, hogy Ő velünk van, szeret minket, és igaz az, hogy: „nincs már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”. Hisz ez a mondat rólunk is szól, rólad és rólam is!

Uram, ha elfelejteném, juttasd eszembe, hogy nincs már ítélet ellenem. Segíts, hogy tekintetem és gondolataim irányát állandóan Feléd fordítsam. És hogy igazságként fogadjam el Igédet, s így önbizalmam erős maradjon Benned. Ámen.

Forrás:Encouragement for today