Nobel békedíj a legfőbb kitüntetés, amit azok kapnak, akik kivételesen nagymértékben járultak hozzá a világ megjobbításához. Más Nobel-díjakat azok kapnak, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a bölcsészet- és természettudományok terén. Van azonban a Nobel-díjnak egy története, amit ritkán szoktak elmesélni.
Alfred Nobel, egy svéd kémikus, azzal szerezte vagyonát, hogy rendkívül erős robbanószereket talált fel, és az engedélyt megvették tőle kormányok, hogy fegyvereket készítsenek. Egy napon meghalt Nobel testvére, és az újság az elhunyt testvér helyett tévedésből Alfredra vonatkozó gyászhírt jelentetett meg.
A gyászjelentésben úgy emlegették, mint a dinamit feltalálóját, aki azzal szerezte vagyonát, hogy a tömegpusztítás új szintjére juttatta el a hadseregeket. Nobelnek különleges lehetősége nyílt még életében elolvasni a róla szóló gyászjelentést, és látni azt, hogyan fognak rá emlékezni. Megdöbbentette, hogy erről fog szólni az élete: úgy fognak rá emlékezni, mint aki a halállal és pusztulással kereskedett.
Fogta a vagyonát, és létrehozta a díjakat, amelyeket az élet, nem pedig a halál előmozdítóinak ítélnek majd oda. És ma Nobelre valóban úgy emlékeznek, mint aki nagymértékben előmozdította a békét és az emberi haladást - nem pedig robbanószer-fejlesztőként.
Mindegyikőnknek megvan a lehetősége arra, hogy a béke és jóakarat örökségét hagyjuk hátra, ha ezt akarjuk. Nobel élete nagy részét azzal töltötte, hogy az üzleti világban próbált "sikeres" lenni - hogy aztán rájöjjön: óriási hibát követett el.
Akárcsak Scrooge Dickens Karácsonyi ének c. könyvében, Nobel is egy pillantást vethetett a jövőbe, és nem tetszett neki, amit látott. Így aztán fordított az életén, és mindenét odaadta azért, hogy a világ jobb hely legyen. Te miért élsz? Az ismerőseid milyen gyászjelentést írnának rólad?
Kommentáld!