„Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. ” 

Jak 4,2-3

A megtérésem utáni első években valahogy így imádkoztam:

„Istenem, segíts, hogy megkapjam az állást.”

„Jézus, gyógyítsd meg a torkomat, kérlek.”

„Uram, küldj elég pénzt a számlákra.”

„Atyám, szabadíts meg a félelemtől.”

Időbe telt, míg rájöttem, hogy ezek az időszakos, rövidke imák nem sokat érnek. Talán úgy gondolkoztam, hogy én megteszem, amit megtehetek, aztán ha mentőkötélre van szükségem, belekapaszkodom Istenbe. Igen ám, csakhogy egyfolytában szükségem van a mentőkötélre.

Kedvencem volt az az igevers, amelyik így szól: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7). Szaván fogtam Istent, és kértem, kerestem, zörgettem napi szinten. Felfigyeltem arra is, hogy: „…nem a tiétek, mert nem kéritek” (Jak 4,2b). Nagyszerű! Ezen ne múljék, gondoltam, és tovább kértem Istentől mindenfélét. Mégsem éreztem boldognak magam, nem láttam, hogy a kéréseimre válasz érkezne, ahogy szerettem volna.

Egyik nap, ahogy a Jakab levél 4. részét olvastam, szemembe tűnt egy mondat: ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jak 4,3).

Lehet, hogy imádságom így tűnhetett Isten szemében: „Istenem add meg ezt, tedd meg azt, lengesd meg varázspálcádat a gondjaim felett stb.”? Összezavarodtam, és így kértem az Urat: „Mutasd meg, kérlek, hogyan kellene imádkoznom!”

És megmutatta!

Megértettem, hogy az imádkozás nem arról szól, hogy kérünk valamit – bár ez is hozzátartozik. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy beszélgessünk Istennel. Lépjünk oda Ahhoz, akit szeretünk, és maradjunk a közelében. Először Őt keressük, Őt akarjuk jobban megismerni, Vele akarjunk lenni, az Ő jelenlétére vágyakozzunk. Az imádság nem más, mint annak elismerése, hogy Ő az erőforrás, akitől függünk. Nem más, mint hogy időt szakítunk arra, hogy hívjuk: „Szólj, Uram, a lelkemhez, mondd el, amit hallanom kell.” Nem más, mint partnerség Vele. Nem más, mint hogy akaratunkat rákapcsoljuk az Övére, hogy láthassuk, hogyan teljesül be az Ő tökéletes szándéka. Nem más, mint hogy rácsatlakoztatjuk magunkat és az életünket Istenre.

Csak az imádság által kaphatjuk meg a maga teljességében, amit Isten nekünk szánt, és tarthatjuk vissza magunktól azt, ami nem szerepelt az Ő terveiben. Nem bízhatjuk a véletlenre az életünket. Állandóan, mindenről imádkoznunk kell, nem csak akkor és arról, ha valami rossz történik.

Mindent hozzunk szóba imádságunkban: nagy dolgokat - „mert Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), és a legkisebbeket is, mert – „Nektek minden szál hajatokat számon tartják” (Mt 10,30).

A Biblia megtanítja, mi a legfontosabb az imádságban: „aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi” (Zsid 11,6b).

Minél többet imádkozol, annál több témát fogsz majd találni, amit Isten elé vihetsz, és egyre többször fogsz majd másokért is imádkozni.

Ne engedd, hogy elbizonytalanítson egy megválaszolatlan imádság, s ne kezdj kételkedni abban, hogy Isten figyel-e rád. Amikor imádkozol, azt mindenképpen meghallja Isten, és Ő mindenképpen elkezd munkálkodni, akár felismered az életedben, akár nem. Valójában, valahányszor imádkozol, előrébb viszed Isten akaratának teljesülését az életedben. Imádság és Isten akaratának keresése nélkül Isten életedre vonatkozó célja nem tud kiteljesedni.

Uram, segíts ma, hogy közelebb kerüljek Hozzád szavaimmal, gondolataimmal tetteimmel. Segíts, hogy még jobban megosszam Veled az életem, és segíts, hogy így fel tudjam ismerni tökéletes akaratodat. Az Ő szent Nevében kérlek, Ámen.