„Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.”

ApCsel 16,14

Ott állt előttem. „Előre akartam menni – mondta -, de képtelen voltam.”

A nagymamája mellette állt. Remény ragyogta be az arcát.

Megfogtam a lány kezét. „Ijesztő dolog olyasmit tenni, amit még sosem tettünk – mondtam neki. – De most itt vagyunk. Imádkozhatnánk együtt?”

Ez a fiatal nő a gyülekezetben nőtt fel, de élete során rossz irányba fordult. Évekig külön élt a családjától, és most kétségbeesetten kopogtatott nagymamája ajtaján. Azért jött el a nőkonferenciára, mert a nagymamájának küldött valaki két jegyet.

Egyértelműen az ingyen ebédért érkezett, és hogy örömöt okozzon a nagyanyjának. Arra számított, hogy teli gyomorral, de üres szívvel távozik a végén.

Csakhogy Isten meglátta őt belépni az ajtón.

Az Írás szavai áttörték a rideg kültakarót, és egyenesen kétségbeesett szívébe hatoltak. Elképzelhetetlennek tűnt a sérült fiatal nő számára, hogy előre jöjjön a szószékhez, de bízott abban, hogy valaki imádkozik vele, mielőtt elhagyja az épületet. Így történt, hogy most ott állt előttem.

Viszonzásul az imádkozásért megpuszilta az arcom. Mikor átölelt, a fülembe súgta: „Köszönöm”, és az arcán öröm ragyogott.

Elfordult, és nem láthatta, hogy csorognak a könnyeim.

Én is imádkozom valakiért évek óta, ugyanúgy, mint a nagymama, aki ott állt reménykedve az unokája mellett. Vannak napok, amikor elveszítem a reményt, és térdre hullva könyörgök az újratöltésért.

Az ApCsel 16-ban Pál találkozott egy Lídia nevű asszonnyal. Lídia sok mindenben különbözött attól a fiatal nőtől, akivel aznap a templomban találkoztam. Ő bíborkereskedő volt, anyagilag jól állt. És imádta Istent, mint bármelyik hívő zsidó asszony.

Abban hasonlítottak mégis, hogy egyikük sem találkozott még Jézussal. Kétezer évvel ezelőtt az Úr megnyitotta Lídia szívét. A találkozás hatására annyira megváltozott, hogy attól kezdve Jézus egyik legodaadóbb követőjévé vált.

Isten ma is nyit meg szíveket.

Lídia szívét megnyitotta, hogy be tudja fogadni az igazságot.

Megnyitotta a fiatal nő szívét a gyülekezetben, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és a lelke újraépüljön.

Megnyitja az én szívemet is a reménynek.

Talán te is régóta imádkozol valakinek a megtéréséért, aki közel áll hozzád. Néha talán úgy érzed, semmi hatásuk az imáidnak. De mint a gondosan elvetett magok a földbe, az imádságaid mind-mind megérkeznek Mennyei Atyánk kezébe, s egy nap elülteti őket a szeretett személy szívébe, hogy kisarjadjon benne a Fény.

Folytatom az imádkozást, hogy Isten nyissa meg szeretteim szívét. Mialatt várakozom, imádkozom magamért is, hogy Isten az én szívemet is nyissa meg a reménynek, amit jóságosan felajánl nekünk.

Istenem, nyisd meg, kérlek … szívét, hogy fogadja be és fogadja el kegyelmedet, irgalmadat, átformáló szeretetedet. És nyisd meg az én szívemet is. Ígéreteid szilárd talaján akarok állni, és elragadtatással szemlélni, mit viszel véghez. Ámen.