„Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” 

1Jn 4,19

Már nem emlékszem, mit követett el a kisfiam. Csak arra emlékszem, hogyan reagált a férjem, Pat fegyelmezésére. Még sosem viselkedett így.

„Nem vagy az apukám!” – üvöltötte torkaszakadtából. „Gyűlöllek! Gyűlöllek!” – tette hozzá, mikor a sírástól lélegzethez jutott.

Döbbenten néztem kettejük érzelmi csatáját. Még sosem láttam Mitch-t ilyennek. Teljesen kifordult önmagából, a düh, a félelem és a fájdalom eluralkodott rajta. Egy apát már elveszített. Itt hagyta őt, meghalt. Hogyan bízhatna ebben az apában?

Pat letérdelt, és átkarolta a fiúnkat. Mitch tiltakozott. Anélkül, hogy elengedte volna, Pat nyugodt hangon beszélt hozzá: „Gyűlölhetsz, ha akarsz, én akkor is mindig szeretni foglak.” Küzdenie kellett, hogy a gyermek ne tudja kiszabadítani magát a karjai közül. „A fiam vagy, és az is maradsz. Nem hagylak el semmilyen körülmények között.”

Minden elhangzott szóval, amit Pat a fülébe súgott, mialatt szorosan magához szorította, Mitch félelme lassan olvadozni kezdett. Aztán egyszerre ellazult, és viszonozta apja ölelését.

Döntő pillanat volt ez mindnyájunknak. Abban a percben, még könnyes szemmel, rájöttünk, hogy Mitch tartózkodása megtört. Bízni kezdett az apjában, elfogadta a szeretetét, és viszonozni merte. Nem azért, mert Pat sokat játszott vele, nem azért, mert az apa szerepét töltötte be az életében. Azért engedett fel, mert megtapasztalta, hogy előbb szerették, akkor is szerették, amikor ő elutasította a szeretetet.

Pat mennyei Atyánkat tükrözte a kisfiúnknak, mikor megfogadta neki, hogy örökre szeretni fogja, és nem hagyja el. Pat azt mondta a gyermeknek, amit Atyánk mond nekünk: „Bármi történjék, én akkor is itt vagyok neked.”

Milyen gyönyörű szemléltetése volt ez alapigénknek: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” Mennyei Atyánk nem egy távoli, érzéketlen Isten. Közel van, odafordulhatunk hozzá bármilyen szükségünkben. Atyánk részt akar venni életünk minden kis darabkájában. Tudni akar örömeinkről, bánatainkról, és osztozni akar bennük. Mindenekelőtt pedig azt akarja, hogy tudjuk, szeret minket, és semmi olyat nem tudunk tenni, ami ezt megváltozatná.

Megszoktuk, hogy „atyának” fordítják a Bibliában a megfelelő szót, pedig fordíthatnánk édesapának, apának, apukának is. Sokak szívét melegség öntené el erre, mert földi apukájukra gondolnának. De talán te sosem fordulhattál földi édesapádhoz fájdalmaiddal, örömeiddel. Talán ahelyett, hogy szeretett volna, hogy mindig rendelkezésre állt volna, hiányzott az életedből, vagy nem törődött veled. Ha így történt, rá kellett jönnöd, hogy nem minden ember tud őszintén szeretni, és ez a rádöbbenés örök sebet ütött rajtad. Nagyon sajnálom, és azért imádkozom, hogy hinni tudj ebben az igazságban: függetlenül attól, mit tettél, vagy mit tettek veled mások, van egy mennyei Édesapád, akiért bárhol és bármikor kiálthatsz: „Atyám! Édesapám!”

Az Ő szeretetének nincsenek feltételei. Engedd, hogy Isten a karjaiba zárjon, elmossa minden félelmedet, aggódásodat, és a szívedbe súgja: „Itt vagyok neked, mindig, minden körülmények között.”

Uram, köszönöm feltétel nélküli szeretetedet. Adj kegyelmet, hogy abbahagyjam a kapálózást, és elfogadjam szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2012.03.08. Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu )