"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged" (4Móz 6,24).

A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást!

Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek. Isten áldása mélyreható és megtapasztalható.

Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: "Sok szerencsét", hanem azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr".

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra. Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

E sorok  irója szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

A FŐPAP  IMÁJA

A szentélyben könyörög a főpap, 

Így soha senki nem imádkozott.

A bűnömért, a bűnödért mutat

Örökké égő áldozatot.

Az Atya hallja szent Fiát,

Az angyalok csodálattal nézik.

Kezén és lábán durva, nagy sebek,

S a homloka nagy cseppekben vérzik.

Óh világ! Ha meghallanád 

Az imádság hangja mily nehéz,

Hogy örvénylik benne a fájdalom,

Mit ezer könny és gyötrelem tetéz.

Szent borzongás suhan át a mennyen,

Az angyalok szíve megremeg.

Vajon megértik-e a jajt, mi mindent

Átfog, ott lenn a földön az emberek?

Vajon megértik-e a megváltás titkát,

Hogy rajta kívül nincs Istenhez út?

Megtanulják-e követni híven a 

Főpapot, a szent Fiút?

S megtanulják-e az est szálltával,

Hogy egy nap újra veszve?

Visszatér-e fájni a bűnünk, míg a 

Főpap könyörög esdve?

És rádöbbennek-e a valóságra?

Föltépik-e a bűnnek láncát?

Mire elhangzik egy szó a mennyben,

S befejezi a főpap imáját.

P. Kovács Erzsébet verse