Erdő Péter bíboros, prímás a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be krizmaszentelési szentmisét április 13-án délelőtt. A liturgiában a főegyházmegye lelkipásztorai megújították papi ígéreteiket.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a szent három nap ünneplését. Erdő Péter bíboros az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papságával és az egyházmegye területén szolgáló szerzetes papokkal közösen mutatta be a szentmisét, melyen koncelebráltak Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, Snell György és Cserháti Ferenc, valamint teljes papsága, és együtt ünnepeltek a főegyházmegye diakónusai is. 



Erdő Péter homíliáját teljes egészében közöljük az alábbiakban:

Kedves testvéreim a püspöki és a papi rendben! 
Kedves diakónus testvérek! 
Krisztusban kedves testvérek!

1. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21). Ezt mondja Jézus az apostoloknak feltámadása után. De miben állt Jézus küldetése? Mi az a nagy mű, aminek megvalósításában társai lehetünk? Ha Jézus küldetését megértjük, ráébredünk a saját küldetésünk mélységére és méltóságára is.



2. A most felolvasott evangéliumi szakaszban Szent Lukács Jézus nyilvános működésének ünnepélyes bejelentését tárja elénk. Jézus kiment a pusztába, megkísértette a Sátán, de győzelmet aratott a démoni erők fölött. Ezután pedig megkezdte nyilvános működését, mégpedig az evangélista szerint először a zsinagógákban. A Lélek erejében visszatért Galileába, tanított a zsinagógákban és mindenki magasztalta (vö. Lk 4,14–15). Egyelőre még nem messiási küldetésének elismerését jelentette a magasztalás, hanem inkább a csodálatot tanításának bölcsessége iránt. Ugyanakkor Jézus a Lélek erejében érkezik. Az erő megnyilvánulásai a csodák, de különös a kisugárzása magának a tanításnak is, hiszen Jézus úgy tanított, „mint akinek hatalma van” (Mt 7,29). Ez a bölcsesség és ez az erő árad majd Krisztusból egész pályafutása során és azóta is immár a tanítványokon keresztül az idők végezetéig (vö. pl. 1Kor 1,24).



3. Jézus szokása szerint jelentkezik felolvasásra a názáreti zsinagógában. Izajás próféta könyvét adják neki. A Tóra olvasása után a szombat délelőtti istentiszteleten kerültek felolvasásra a haftárák, a prófétai részletek. Ezeknek pontos perikóparendje abban az időben úgy tűnik még nem volt szigorúan meghatározva. Lehet, hogy Jézus az izajási szövegrészletet (Iz 61,1) kapta felolvasásra, de az is lehet – hiszen maga bontotta ki a tekercset – hogy ő választotta ki ezt a szakaszt. A felolvasott jövendölés a messiásról szólt, így értették ezt a kortársak is. Amikor Jézus kijelenti, hogy „ma beteljesedett ez az írás”, ezzel nyíltan megvallja messiási küldetését. A gyógyítások máris olyan jelek, amelyek igazolják szavait. Az Úr kegyelmének esztendeje, a jubileumi év, az irgalmasság éve a bűnbocsánat ajándékában valósul meg. Jézus maga is megbocsát bűnöket földi működése során. „Megbocsáttatnak bűneid” – mondja a bénának (Mt 9,2; Lk 5,24). Kijelenti: „Az Emberfiának hatalma van a bűnök megbocsátására” (Lk 5,24).

Szent Lukács írása szerint Jézus először a zsinagógákban tanít és később fordul a szélesebb tömegekhez. Ugyanez ismétlődik meg az ősegyház életében is (vö. Schürmann, Heinz: Das Lukasevangelium, I., Freiburg–Basel–Wien 1990, 226–237. o.) Szent Pál és mások zsinagógákban szólalnak fel, ott hirdetik az örömhírt, azután fordulnak csak a nagy nyilvánosság felé. De maga a küldetés Jézus művének a folytatása. Mert a tanítványok is megbízást kapnak, hogy gyógyítsanak betegeket, űzzenek ördögöket, bocsássanak meg bűnöket és tanítsák az embereket mindarra, amit Jézus parancsolt (vö. Mt 28,16–20; vö. Mt 10,8).



4. Papi hivatásunk és küldetésünk erre a feladatra szól. Tehát nem a magunk bölcsességét, hanem Krisztus tanítását kell hirdetnünk, amelyet a Szentírás és a Szent Hagyomány híven megőrzött, az egyház Tanítóhivatala pedig újra és újra megvilágít. És nem pusztán a saját emberi képességeinkkel kell elismerést szereznünk – bár ez sem volna csekélység – hanem annak az erőnek kell kísérnie a szolgálatunkat, amely Krisztus tanítását igazolta. De hogyan tehetjük meg mindezt? Megtehetjük a szentségek által, hiszen Isten bűnbocsátó hatalmának valódi eszközei vagyunk, amikor megadjuk a feloldozást, Krisztus jelenlétének éltető erejét közvetítjük az Eucharisztiában. Minden szentségben és szentelményben működik az isteni erő, amely minket meghalad. És nem tűnik el az egyház életéből a gonosz lelkek kiűzésének és a gyógyításnak az adománya sem.

Miközben ilyen nagyszabású a küldetésünk, sokszor úgy érezzük, hogy gyenge korban élünk, gyenge világ részei vagyunk. Futó Károly atya írta erről: „A fiatalt főleg az emberi hatások, a példák befolyásolják. Mi a lényeget jobban látó világban nőhettünk fel. Szilárd hittani ismereteink voltak, és az Egyházhoz kötődésünket mély élmények határozták meg” (Trauttwein Éva: Villanófényben: Futó Károly – Isten szemében kell valakinek lenni, in Új Ember, LXXIII. évf. 14, (2017. április 2.), 11. o.). Tehát ma is világosan kell látnunk hitünk lényegét, a Katolikus Egyház Katekizmusának vezetésével átgondolt hittani ismeretekkel, világos összképpel kell rendelkeznünk. Mély lelki kapcsolatban kell élnünk Krisztussal és az egyházzal. Ebből kiindulva tudjuk Őt képviselni a mai világban.

Köszönetet mondok mindannyiótoknak, akik nagylelkűen végzitek lelkipásztori munkátokat. Olyan időben élünk, amikor sok a váratlan nehézség. Sokszor év közben, váratlanul kell helyettesíteni azokat is, akiknek szolgálati helye haláleset vagy betegség miatt megürül. Sokszor keresnünk kell a hangot, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és utat találjunk a szívükhöz. Aki Krisztus ügyéért fáradozik, annak nem marad el a jutalma, mert Urunk és Mesterünk barátainak nevez bennünket.



5. Nagy terhek nehezednek ránk és nagy feladatok tornyosulnak előttünk, de Jézus ügyében járunk. A mai evangélium szerint Jézuson az Úr Lelke nyugszik, ő kente fel a messiási küldetésre. A Szentlélek ajándékát kérjük az olajszentelésben. A Szentlélek különös ajándékát kapjuk meg a papszenteléskor is, amely szintén együtt jár a szent olajjal való felkenéssel. Indítsuk fel magunkban újra és újra a kegyelmet, amelyet a kézfeltétel által kaptunk, és bízzunk abban, hogy Isten ma is, a mi szolgálatunk által is jelenvalóvá teszi bölcsességét és csodáit.

Ámen.

* * *



A homília után következett a papi ígéretek megújítása. Ezt követően a bíboros arra kérte a híveket, imádkozzanak papjaikért, hogy legyenek Krisztusnak, az örök Főpapnak hűséges szolgái, akik a híveket Krisztushoz, az üdvösség forrásához vezetik.



Ezután állandó diakónusok hozták be a szentelésre előkészített olajokat a fémedényekben: a szent krizmához való olajat, a betegek olaját és a keresztelendők olaját. A betegek olaját és a keresztelendők olaját megáldotta a főpásztor, a krizmához való olajat pedig megszentelte.



Az Eucharisztia liturgiáját a jelen lévő papok együtt végezték, majd a kiengesztelődésnél minden egyes püspök, pap és diakónus sorban a főpásztorhoz járult.



A záróáldás előtt Erdő Péter bíboros megköszönte a főegyházmegye papságának és diakónusainak a közös ünneplést, és buzdította a jelenlévőket hogy missziós lelkülettel készüljenek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Az erre való felkészülési folyamat részeként a bíboros pünkösdhétfőn Máriaremetén átadja az első megbízóleveleket mintegy kétszáz személynek, akik ezt követően megkezdik munkájukat saját plébániáikon az eucharisztikus kongresszus misszionáriusaiként. A felkészülés lehetőséget teremt plébániaközösségeink megújítására – hangsúlyozta Erdő Péter.



Az áldást követően a diakónusok, a papság, a püspökök és a főpásztor ünnepélyes körmenetben vitte a megáldott és megszentelt olajokat a Szent Jobb-kápolnába.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír
(ki)