„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.”

Péld 25,28

Volt-e már olyan, hogy vitatkoztál valakivel, aki közel áll hozzád, s hirtelen a vérnyomásod az egekbe szökött, az idegszálaid pattanásig feszültek, és legrosszabb éned készült kirobbanni belőled?

Velem ez nem történhet meg.

Na persze.

Még hogy nem történik meg. Emberek között élek én is. Amit viszont mindenképpen meg szeretnék érteni, ez az önuralom-dolog. Annyiszor kérik a Bibliában, hogy uralkodjunk magunkon. Példabeszédek 25,28; Galaták 5,23; 1 Péter 4,7 – hogy csak néhányat említsek.

De nehéz türtőztetnünk magunkat, mikor valaki olyasmit csinál, amitől tehetetlen düh önti el az agyunkat. Igyekszem elsajátítani egy trükköt, ami használ. Abból indulok ki, hogy amikor valaki felhúz, mindig van lehetőségem a választásra. Igen, mindig, akkor is, ha ott helyben nem így érzem. Akkor úgy tűnik, muszáj a pillanatnyi érzelmeimnek engedelmeskednem. De ez nem igaz. Van alternatíva. Én döntöm el, hogy hagyom-e, hogy az, ami történt, uralkodjék az érzelmeimen.

Amikor üvöltök, odacsapok, vagy szitkozódom, a hatalmamat átruházom arra a másik személyre. Ha pedig nincs hatalmam, nincs önuralmam sem. Tehát ha uralkodni akarok magamon, meg kell őriznem a hatalmamat, a bennem lévő erőt.

Tisztázzuk: amikor a „bennem lévő erőről” beszélek, nem olyasmire gondolok, amit magamtól elő tudok varázsolni. Isten bennem működő hatalmáról beszélek. Ha Isten Igéje szerint cselekszem, érzem magamban ezt az erőt. Ha Isten Igéjével ellentétesen működöm, erőtlen vagyok.

Az Ézsaiás 55,10-11 eligazít, hogyan tudok az adott szituációtól függetlenül, bármikor rákapcsolódni Isten erejére.

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely a számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”

Látod már? Úgy tudom magamban tartani Isten erejét, ami létrehozza bennem az önuralmat, ha befogadom Isten igéjét. Szívembe, agyamba ivódó szavai működni kezdenek, jó és igaz dolgokat visznek végbe, erőt adnak, hogy uralkodni tudjak magamon.

Ez tehát az új taktikám: Amikor olyan helyzet adódik, hogy valaki az utolsó, még ép idegszálamat is elszakítással fenyegeti, Isten igéjét kezdem magamban felidézni jelen időben. Példaként álljon itt az 1 Péter 5,6-8. Ha egyik magzatom épp "kevésbé cukin" kezd viselkedni, így beszélek magamban:

Uralkodni akarok magamon, éber leszek. Amit csinálsz, attól legszívesebben üvöltenék, és megcsapnálak. De tudom, hogy van egy ellenségem, és az nem te vagy. Az ördög üvöltve körbejár most, és lesi, hogy elnyeljen, ha elveszítem az önuralmamat. De én Isten lánya vagyok. Igen. Az vagyok. Tehát lecsillapodom, és alázatosan Istenhez fordulok, hagyom, hogy Ő működjék most bennem. Ha ezt teszem, Isten kiemel engem és nyúzott idegeimet ebből a helyzetből, és átnyújt nekem egy sokkal helyesebb válaszreakciót, mint amit most magamtól adni tudnék. Kérek hát néhány percet, s aztán nyugodtan megbeszéljük a dolgot.

Lányok, ebben erő van.

S ettől az erőtől olyan ragyogó önuralomra teszel szert, hogy sem gyermekeid, sem barátaid, sem férjed vagy a munkatársaid nem tudnak kizökkenteni belőle.

Ez pedig csak egy rövid részlet volt Péter 1. leveléből. Képzeld el, milyen lenne, ha kiírnánk más, erőt adó igéket apró cédulákra, amiket mindig magunknál hordanánk, és amikor helyzet van, kihúznánk egyet, s hagynánk, hogy az ige működni kezdjen bennünk.

Olyan jó Isten lányának lenni, ugye?

Uram, ez az elmélkedés újra tudatosította bennem, hogy a Te gyermeked vagyok. Te alkottál. Ismersz. Úgy alakítottad szívemet, elmémet, lelkemet, hogy befogadja Igédet, a benne lévő erőt, és aszerint éljen. Amikor saját erőm nem elég az önuralomhoz, segíts, hogy a Te igazságodhoz forduljak helyes, nyugodt válaszért. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, www.eszmelkedesek.blogspot.hu)