Így szól az Isten:

Annyiszor akartam már beszélni veled,

de nem hagytál időt nekem.

Annyiszor akartam már mondani neked:

"Itt vagyok számodra!"

De Te féltél,

Annyiszor akartam már mondani neked:

"Ne félj, mert én veled vagyok!"

De Te nem hittél nekem,

Hanem távolinak és halottnak gondoltál.

Annyiszor akartam már beszélni veled,

de nem hagytál szóhoz jutni,

hiszen szabadságodban áll,

hogy eldöntsd,

meghallgatsz-e,

vagy ha akarsz, kikapcsolsz.

Ha kész vagy arra, 

hogy meghallgass,

akkor azt szeretném mondani Neked:

"Örök szeretettel szeretlek Téged."

Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz 

hozzám:

Szeretlek Téged!

Szeretlek Téged, mert élsz.

Szeretlek, mert ember vagy.

Szeretlek, mert fejlődsz.

Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.

Szeretlek, mert hely és idő keretei között,

adott helyen és adott időben

kell megvalósítanod magad.

Szeretlek, mert nem élhetsz 

remény és hit nélkül.

Örök szeretettel szeretlek.

Rám bízhatod magad.

Van időm számodra.

Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran,

Éjjel vagy nappal,

gyere hozzám, ülj le,

nem kell semmit elmondanod.

Látlak.

Ha akarod, beszélhetsz.

Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz,

imádj, fuss el, gyere újra,

örök szeretettel szeretlek.

Mielőtt a világra jöttél volna,

irántad való szeretetem már működött.

Szeretlek.

Azért maradsz fenn, mert szeretlek.

Nem fogsz meghalni.

Nem semmisítelek meg,

mert szeretlek.

Bármit teszel, veled megyek.

Amint az anya akkor sem hagyja el

gyermekét,

ha az valami rosszat tesz,

Így nem hagytalak el semmilyen esetben sem,

mert szeretlek.

Engedd magad szeretni!

Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!

Engedd, hogy szerethessenek a dombok,

amelyeket látsz.

Engedd, hogy szerethessenek a hegyek,

engedd, hogy szerethessen a virágzó rét,

és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.

Engedd, hogy szerethessenek az emberek,

akik rád mosolyognak,

engedd, hogy szerethessenek az emberek,

akikkel együtt vagy.

Engedd magadat szeretni!

Engedd, hogy szerethessen a Föld,

és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.

Örök szeretettel szerettelek Téged,

embernek fia, ismerem történetedet,

semmi sincs rejtve előlem.

Várom, hogy igent mondj rám.

Nem szeretnélek kényszeríteni.

Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz,

nem félek, reménnyel telve várok,

hitedre, irántam való bizalmadra.

Semmi részem nincs abban,

ha Te félsz tőlem,

de én, a Te Istened

mindent megteszek azért,

hogy elnyerjem bizalmadat.

ÁMEN

(Martin Gutl)