Lukács 15
Az írástudók zúgolódtak, amikor látták Jézust, hogy a bűnösökkel együtt eszik.
Ő bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.
Ő példázatot mondott neki. Az elveszett juh az elveszett drahma, a tékozló fiú példázatát.
Láthatjuk, hogy milyen öröm és boldogság, amikor megkerül az, ami elveszett.
Ma már igen kevés a pásztor, akinek nyája van. Viszont nagyon sok embernek vannak házi kedvencei. Kutya, macska....
Mi emberek, amikor a kedvencünk elvész, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megtaláljuk. Plakátokat ragasztunk ki, mondjuk minden ismerősnek, még az újságokba is betesszük, hogy elveszett. kiírjuk a facebook-ra. Reménykedünk abban, hogy lesz valaki, aki rátalál. Amennyiben nem kerül meg, az szomorúsággal, bánattal tölti el a szívünket. Abban az esetben viszont, ha felhív valaki, hogy megtalálta, vagy csenget és ott van az ajtó előtt a kezében a kis kedvencünkkel milyen boldogság van bennünk. Örvendezünk, megölelgetjük. El nem mondható öröm.
Gondoljunk bele abba, amikor egy bűnös megtér, a mi Atyánk mily nagy örömmel, boldogsággal van. Elveszett és megtaláltatott!!
Nem csak az Úr örül egyedül, hanem az egész menny. Az angyalok is együtt örvendeznek.
Ez történt akkor is, amikor az Úr megtalált bennünket. . Az egész menny boldog volt, mert elveszettek voltunk ugyan, de megtaláltattunk. A mi Atyánk nem vádolt, nem vert meg, hanem magához ölelt és begyógyította az úton szerzett sebeinket. Jézus vére tisztára mosott bennünket és tiszta, hófehér ruhába öltöztetett. Mennyire jó volt a hosszú, rögös út után az Úr karjában megpihenni. Most is, csak ott tudunk békességre lelni és az Ő karjában ó milyen csodálatos.
Ez az öröm, ez a szeretet, ez a féltő gondoskodás soha nem múlik el.
15/10
Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
Ámen
Kommentáld!