„Győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézs 41,10).
Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall
bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha
most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a
jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá.
Figyeljük meg ígéretét: nemcsaka kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját:
hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem
minden, hanem „győzelmes jobbjával" támogat.
Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat.
Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az
utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem
fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart.
Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát.
Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha.
Milyen boldoggá tevő ígéret ez!
„Jézus ölébe bizton
hajtom fejem le én.
Abban találom üdvöm,
ha megnyugszom hű ölén.”
Kommentáld!