Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki.

(János 3, 27)

Az irigység ártalmas, mérges gomba. Szétrombolja a közösséget.

Olyan mint a lisztharmat, mindent tönkretesz, ami jót csak kapott a lélek. Akiben irigység uralkodik, az tönkremegy.

Isten semmit sem adhat az irigy embernek, sot azt is elveszi tőle, amije van.

Az irigy ember másoknak is és önmagának is gyilkosa. Megfosztja magát az igazságtól, nem tud már igazságosan, részrehajlás nélkül ítélni. Mindent gyanús és visszás fényben lát. Mindig valami rosszat tételez fel vetélytársáról.

Az irigység minden tekintetben borzalmas pusztítást visz véghez, de kitűnő orvosság ellene Keresztelő János kijelentése:

„Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki.” Rendkívül mély, hathatós szavak ezek. János nem ad helyet az irigységnek akkor sem, amikor ezt mondják:

„Jézus keresztel és hozzá megy mindenki.”

Kétféle állásfoglalás van: vagy mindent maga akar megszerezni az ember, vagy mindent felülről kér és fogad. Mivel az irigység önzésből fakad, mindazokban ott van, akik maguknak harácsolnak.

Szegények! Mégsem érik el soha a kívánt célt!

– Milyen más, ha felfelé nézek – akkor nem támadhat irigység bennem.

Ha csak a magam érdekét nézem, lelkembe lopakodik, de ha Őreá nézek, akitol jön minden jó adomány, tudom, velem is jót akar, mégha ezt vagy azt meg is vonja tőlem.

Káromra lenne, ha azt kapnám, ami a másiké. Mindenki annyit kap, amennyit el tud hordozni (Máté 25, 15).

Javamra szolgál, ha mások mögé kerülök a sorban. Ez az alázatosság iskolája.

Az adománnyal együtt a felelősség is nagyobb. Akinek sokat adtak, többet kívánnak tőle. Ezért ne irigykedj arra, akinek többje van, neki nehezebb dolga lesz a számadáskor.

Ráadásul az a kicsi, amit te kaptál, éppen úgy meg is szaporítható, ha hűségesen használod.

Ne légy elégedetlen, és ne ásd el dacból az egy talentumodat, mert akkor mindent elveszítesz.

Ha hűségesen használod azt, amid van, akkor többet kapsz. – Milyen nagyszerű mindent felülről venni!

A sötét irigység helyett hála és öröm tölt be minket a másoknak jutott ajándékért is.

Még a visszásságokban, kellemetlenségekben is ajándékot lát akkor az ember.

A Megváltó egészében azoké, akik szívből vágyódnak utána.