„Jó dolog az Urat dicsérni … Tetteid, Uram örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok.”

Zsolt 92,1.5

Úgy féléve feltűnt, hogy az otthoni hangulat már nem a régi. Valahogy semmivel sem voltunk elégedettek, mindenki negatív volt, tele elvárásokkal a többiek iránt. Öröm helyett panasz, elégedettség helyett nyafogás. Egymással is türelmetlenek voltunk.

Egy nap elegem lett. „Ennek véget kell vetni!”

AZ Úr mintha a „dicsér” szót súgta volna a szívembe, rámutatott, hogy hiányzik otthonunkból, az életünkből a hálaadás, az Isten-dicséret. Hazafelé az iskolából közöltem az új szabályt: „Mától kezdve Isten-dicsérő család leszünk. Mindenért hálát fogunk adni az Úrnak. Apróság vagy nagy dolog, közvetve vagy közvetlenül érint minket, dicsérni fogjuk érte Istent.”

Beszereztem egy kis füzetet, s egy tollal együtt a tévéállványra tettem. Este belelestem, s elragadtatással olvastam kislányom első bejegyzését a lap tetejére írt „Dicsérlek, Uram, mert…” folytatásaként: „Brownie-t sütöttem. Beengednek edzeni a Központba.” A következő napokon szaporodtak a bejegyzések, mindenki írt a füzetbe.

- Mrs Macedóért, az angoltanáromért

- Eladtam 31 doboz sütit a cserkésznapon

- Apa munkájáért

- A ma reggeli családi áhítatért

- 85 doboz süti kelt el

- Ma nem kell túlóráznom

- Nincs semmi bajom…

Ahogy telt az idő, s folytattuk a hálaadást, az otthoni hangulat kezdett megváltozni.

Mai igénkben a zsoltáros arra tanít, hogy jó dolog az Istent dicsérni. Valami titokzatos erő van abban, ha dicsőítjük az Urat. A hálaadással együtt járó öröm elfogadóbbá, elnézőbbé tett minket, melegebbé, barátságosabbá az otthoni hangulatot.

Hogy mostmár csak kedves, dicsérő szavakat hallok? Korántsem. Emberek vagyunk, s újra meg újra panaszkodunk is. De az Istendicsérő füzetünk felhívja figyelmünket Isten jóságára, készségesebbé tesz a hálaadásra. Megtapasztaltuk, hogy „jó dolog az Urat dicsérni”.

Minden nap van alkalom a hálaadásra, hol apróságokért, hol fontosabb dolgokért. A dicséret enyhít a terheken, s életünk mások számára is jó illatot áraszt.

Próbáljátok ki. Adjatok hálát Istennek a szabad parkolóhelyért a bejárat mellett, vagy a távolabbiért, ami alkalmat ad a sétára a szabad levegőn. Dicsérjétek Istent a banki ügyintéző kedvességéért. A kora reggeli felkelésért, ami lehetőséget ad arra, hogy élvezd a természet hajnali szimfóniáját – még akkor is, ha a kutyád ébresztett fel szombaton reggel öt órakor.

Dicsérd az Urat! Jó neked, és jó azoknak, akik veled élnek.

Uram, dicsérő éneket akarok énekelni neked minden nap viszonzásul jóságodért. Bökd meg a szívemet, hogy ezt mindig megtegye, hisz Te, Uram, mindig méltó vagy a dicséretre!  Ámen.