I. Mózes 2, 16 – 17.

Isten Igéje a Bibliában, első lapjától az utolsóig, a jóról és a gonoszról, tudósít bennünket. De Isten: a kettő közé, éles határvonalat húzott. És mielőtt az ember, megtette volna az első lépést, a tiltott fa felé, Isten, előre figyelmeztette az embert, hogy a vonal átlépése, halálos!

Isten figyelmeztetését, így olvassuk az I. Mózes. 2, 16 és 17. versében:

„A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásnak fájáról, arról ne egyél: Mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz”

A Bibliában a jó, az életet, a gonosz a halált jelképezi. Isten az embert, életre és nem a halára alkotta meg! Édenben azonban, nem csak Isten szólt az emberhez, hanem kígyó képében, a Sátán is. Szomorú azonban az, hogy a Sátán, hízelgő hazugsága, sokkal kellemesebb volt az ember füleinek, mint az Isten, féltő és intő, igaz szava.

Isten, azt mondta: „Meghaltok” a Sátán azt mondta: „Nem haltok meg” Mégis, az ember, alighogy beleharapott a tiltott gyümölcsbe, abban a pillanatban, meghalt Isten számára, lelkileg! Isten, visszavonta tőle, Szentlelkét! Mit hazudott a Sátán nekik? „Megnyílnak a ti szemeitek” Pedig, mi történt valóságban? Becsukódtak lelki szemeik, minden jónak és szentnek a látása elől!

Főképpen pedig, többé már, Isten arcát sem láthatták. Engedetlenségük miatt, félelem és rettegés, töltötte be szívüket, és már Isten hangjától is, meg ijedtek.

Íme, már itt, kiütközött, az óriási különbség, a jó és a gonosz, létezése között.

A jónak az Isten szerint valónak tudása, nem okozott nekik félelmet. De a gonosznak ismerete miatt, telve volt szívük félelemmel.

Isten: a kétféle esemény között, éles határvonalat húzott. A Sátán, az embert, csábítás és hazugság által, a gonosz tudásának hatalma alá vonta. Bele vonta a becsapott embert, a kárhozatba!

És ebben, az a rettenetes, hogy ez a gonoszság miatti halálos lépés, az egész emberiségre kihatott! Ezért vagyunk mi is, késői utódok, a bűnrabszolga házaspár, rabszolga utódai!

De Isten, csodálatos emberszeretete, kegyelme és irgalma által, már jó előre gondoskodott, a bűn által elcsábított emberiség megmentéséről, a minden emberre kiható halálos bűn, rabságból! És ahogy a bűn miatti halálos büntetés, a kárhozat, elhatott minden emberre, ugyan úgy, a bűnből való szabadulás lehetősége is, megadatott minden embernek, az Úr Jézus, kereszten bemutatott tökéletes áldozatának, hittel való elfogadása által!

Ebben azonban az a fájdalmas, hogy a legtöbb ember, nem is akar élni, ezzel az ingyen felkínált drága lehetőséggel! Pedig ez a szabadulási lehetőség, megadatott, minden embernek!

Mégis, ez a drága lehetőség, csak azokra vonatkozik, akik rádöbbennek halálos bűneikre, és szabadulni szeretnének tőlük, ezért, bűnbánattal oda menekülnek Jézus keresztjéhez, meglátják, hogy bűneik miatt, Uruk: milyen mérhetetlen kínokat szenvedett, és hittel elfogadják, hogy az értük bemutatott tökéletes áldozatot, Isten elfogadta, és ezért a helyettes áldozatért, Isten, őket, bűntelen gyermekeiként ismeri el és örökébe fogadja őket!

A bűn rabságából való szabadulás, nem kötelező, hanem ingyen felkínált lehetőség, minden ember számára! A jónak és a gonosznak kívánása, különböző.

Sajnos, a gonosz dolgok kívánásában, sokkal több, a szemmel látható dolog.

A jó dolgoknak kívánásai pedig – jelenleg – láthatatlanok. A Sátán, a gonosz kívánságokat, olyan vonzóvá tudja tenni, különböző trükkök által, hogy azt az emberek, már – már Isten szerint valónak tekintik. Pedig azok: csak hasonlítanak a jobb dolgokhoz, de nem azok.

Hasonlítsunk egymáshoz, néhányat. A fél igazság, nem igazság. Valódi-e, a tárgy, vagy csak hasonlít ahhoz. Mennyei érték, vagy csak földi érték.

Igazi örök öröm, vagy csak ideig való földi öröm.

Örök élet, vagy ideig való élet.

És lehetne még sorolni tovább is, a kétféle összehasonlítást. A Sátán is tud, kánai nyelven beszélni. Úgy el tudja ámítani az embereket, hogy a rózsaszínt, pirosnak, a halványzöldet meg zöldnek tekintik. De a színárnyalat, sohasem jelenti, az igazi színt. A Sátán mindig, időleges nyugtatókat vet be, követői életébe, hogy megnyugtassa őket, elhitesse velük, hogy legyenek nyugodtak, jó irányban haladnak, nem kell a hívő életet, olyan komolyan venni, és az emberek nagyobb része, be is hódol, ennek a hamis fél igazságnak.

Az emberek, megnyugtatják lelkiismeretüket azzal, hogy rendszeresen látogatják a templomot, adakoznak, de ezt mind, felszínesen gyakorolják, nem teljes lelki meggyőződéssel. Vagyis, értelmükkel, lelki életet élnek, azonban, a szívük: zárva van, Jézus elől!

Tulajdonképpen, kétlaki életet élnek. Vasárnap, Istennek, hétköznap meg, a világnak. Így a testieket, a lelkiek elé helyezik, életükben. Holott, fordítva kellene! Nos, mind ezekből, élesen kitűnik, hogy az emberek által gyakorolt vallásos élet, néha szinte meg közelíti, az igazi hívő életet.

Az Isten szerinti látszatos, kedves, szorgalmas dolgok, gyakorlásában, de az: mégsem az igazi, Isten szerint való hívő élet. Nem teljes, hanem csak félig átadott élet. Ez pedig, Isten számára, elégtelen!

Itt, mégis csak nyomatékosan kell rámutatni, arra az éles határvonalra, mely a jót és a gonoszt, kettéválasztja! Istennél, nincs lehetőség, sem változtatásra, sem enyhítésre.

Vagy maradok tovább is, a rosszban, vagy átlépek a jóba! Mind a kettőben, nem lehetek egyszerre! Isten, a Bibliában, mindkettőt, a maga teljes valóságában mutatja be, előttünk.

A gonosz események, láthatók ugyan, de elmúlnak.

A jó események viszont, most még láthatatlanok, de örökkévalók!

Istené legyen a hála, hogy lehetőséget adott, az örökéletű embernek, átlépni, a gonoszság útjáról az igazság útjára! A halál útjáról, az élet útjára!

Hogy mi fémjelzi, a gonoszságot? Azt jól szemlélhetjük életünkben, háborúk, békétlenség, szeretetlenség, gyűlölség, csalás, hazugság, betegségek, éhezések, természeti katasztrófák.

A tőlük való félelem és rettegés.

Sokakat meg, a bizonytalanság ejt félelembe.

Ó de mennyire más mennyire jobb, a jó dolgokra vágyódó emberek élete. Akik megelégelték, a Sátán hazug félrevezetését, és az élő jézus Krisztusban való hit által, felcserélték a félelmet, bátorsággal, a látszat örömöt, valódi örömmel, a békétlenséget, igazi békével, a gyűlöletet, szeretettel, a gyász fájdalmát, a feltámadás örömével! Az örök halált, az örök élettel! Íme, láthatjuk, a kettő közötti nagy különbséget.

Bárcsak sokan meglátnák azt, a Biblia hűséges olvasása, és az igehirdetések hallgatása által. Isten Szentlelke, meg nyithatja lelki szemeinket, a jónak, a szépnek, a Vele való boldog életnek, meglátására. Az értünk áldozatot vállaló Jézus Krisztusnak hűséges követésére!

Mert igazi boldog és örök élet, csak őbenne van! És ez az új élet, hit által, minden ember számára ingyen megnyerhető.

Ámde, csak addig, amíg a kegyelem ideje tart!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.