Jelenések. 3, 15-16.

A keresztyénség egyik nagy betegsége, a langymelegség. Nagyon sok a langyos keresztyén, sem hideg, sem forró. Ez a viselkedés pedig, középúthoz hasonló. Mely egy kerítés, és annak egyik oldalán hideg, mások oldalán, forró keresztyének élnek.

Azt pedig mindenki tudhatja, hogy kerítésre, a törvény: soha nem ad építési engedélyt. Valóságban pedig nincs is középút. Mivel pedig a langyosság: a hideggel keveredik, a vallásosak, a hitetlenekkel, ezért, Isten szemében nem jók, semmire.

A Bibliában, a langyos keresztyénségnek képviselője, a Laodíceai gyülekezet. Róla, Jelenések könyvében, a 3-ik fejezet, 15 – 16-ik versében olvashatunk.

Ott: azt mondja felőle Jézus: „Tudom a te cselekedeteidet, hogy hideg nem vagy, sem hév, bár hideg volnál, vagy hév. Így, mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kiköplek a számból”

Szomorú valóság, hogy ez a langymeleg keresztyénség, vallásosság, azóta is létezik. És sokkal terebélyesebb, mintsem gondolnánk. Pedig a vallásos emberek is jól tudják, életüket, létezésüket, egyedül Istennek köszönhetik! Azonban a szívük megosztott, Istennek is, az embereknek is, szeretnének tetszeni. Azokban az országokban, ahol évente megjelenik a dermesztő hideg, és a forró nyár, mindenki tudja a kettő közti nagy különbséget. És vágyakoznak az enyhe, árnyas idő után. Lelki vonatkozásban azonban, csak forró és hideg létezik.

A langyosság: keveréke a hidegnek és a melegnek. Ez az állapot azonban, Isten számára, elfogadhatatlan! Nála, nincs háromféle lehetőség, csak hideg, vagy forró. Veszélyes dolog a langyos keresztyénség. A vallásos emberek életében, a kisebb bűnök is elbújhatnak, azt gondolják: a jóságos Isten, szemet huny, a kisebb ártatlan bűnök felett. Ám akik ezt gondolják: még nem ismerik az igazságos Istent, aki előtt, a legkisebb bűn is, halálos!

A hidegek, vagyis a hitetlenek, nem gondolnak sem Istennel, sem hallhatatlan lelkükkel, főleg, saját erejükre, és elképzeléseikre támaszkodnak. Ők is hisznek különféle látható és elképzelhető dolgokban, csak éppen, Istenben, hallhatatlan lelkük Alkotójában, nem hisznek. Isten, a hideg életű emberekről nem nyilatkozik úgy, mint a langymelegekről. Őket, kiköpi szájából. Isten, az embert úgy alkotta meg, hogy nem élhet kettős életet! Főképpen pedig, lelki vonatkozásban, nem! Mert a kettős langymeleg élet, egy kificamodott élet. Isten, egy egész életet kíván, nem fogadhat el, fél életet. Istennek is, a világnak is, tetsző életet. Akik így élnek, langyos keresztyénekké válnak.

Isten: Fiában, Jézus Krisztusban, egész életet adott értünk a Golgotán! Ezért, részünkről sem elégszik meg, kevesebbel!

Nem lehetünk:

„Az Isten asztalának is, és az ördögök asztalának is, részesei” Akik Istennek is, a világnak is, akarnak tetszeni, soha nem láthatják meg, Isten dicsőséges országát! Az emberek által elfogadott és ünnepelt vallásosság, azonban, Isten előtt, utálatos. A langyos keresztyénség azért eredménytelen, mert mindig csak félmunkát végez. Félig Istennek, félig a világnak. Félembert: még a világ sem fogad el. Jézus sem, fél életét adta értünk, hanem egész életét!

Ezért, tőlünk sem vár kevesebbet!

Vagy teljes odaszánt életet vár tőlünk, vagy semmit. A vallásos szokások, ceremóniák, a fölöslegből való adakozás, és még a legnagyobb áldozat sem elégíti ki, Isten kívánását! Az üdvösség: Isten, ajándéka, ezért az, megfizethetetlen! Bűneink miatti halálos büntetésünk, csak egy módon kerülhető el, úgy, hogy megbánjuk, megvalljuk és elhagyjuk azokat, és hit által, elfogadjuk, Isten, bűnbocsájtó kegyelmét, el hisszük, hogy az Úr Jézus, minden bűnünket, odaszegezte véglegesen, a keresztfára! Isten pedig, örökre elfelejti azokat!

Az Úr Jézus: nem azért jött, hogy elítéljen minket, hanem, hogy megbocsásson nekünk. Ő jól tudja, hogy a Sátán elcsábított minket, Atyánktól, de a hozzá visszavezető út, nem más, mint az ő egyetlen bűntelen Fia, Jézus Krisztus! Hiszen Jézus mondta: „Én vagyok az út” Nos, ilyen nagy önfeláldozó élet láttán, ne csodálkozzunk azon, ha Isten, nem fogadhatja el, a langyos keresztyénséget. Ahogyan a hideg vagy langyos vizet, tűzzel melegítjük forróvá, ugyan úgy, munkálkodik a szentlélek tüze is! A Szentlélek Isten teheti forróvá, a langyos életű keresztyénséget! Gondoljunk csak Jézus tanítványaira.

Miután Uruk, mennybe távozott tőlük, és a megígért Szentlélek kitöltetése még nem következett be, olyan félelem fogta el őket, a vallásos főpapok és írástudók fenyegetése miatt, hogy egy nagy terembe bújtak el és zárkóztak be, a tőlük való félelemtől.

De miután megjelent fölöttük a Szentlélek, tüzes nyelvek alakjában, akkor egyszerre, olyan lelki erőt és bátorságot nyertek, hogy kitódultak a teremből, és bátran, félelem nélkül vitték a megváltás nagy örömhírét, az emberek közé!

Akkor történt meg, Jeruzsálemben az egyszeri nagy esemény, melyen egyetlen prédikációra, megtért, 3ezer lélek! A ma élő langyos keresztyénséget is, a Szentlélek tüze, tudja forróvá tenni! Isten, hívő gyermekei, szerte a földön, azért imádkoznak buzgón, lelki ébredésért, hogy a Szentlélek tüze, gyújtsa lángra, a hideg, vagy langyos szíveket, hogy újjászületés által, még sokan, nyerhessenek új lelki életet, Krisztusban! Bár a forróság, lelki vonatkozásban is, szenvedést, fájdalmat okoz, de amint az ezüstből, tűz által olvasztják ki a salakot, úgy olvasztja ki Isten, a mi életünkből is, a bűnsalakot.

Mert ameddig bennünk van ez a bűn salak, addig nem lehetünk alkalmasak, Isten dicsőséges bűntelen országa számára! Hiszen a legkisebb bűn is, megfertőzné azt! Jézus azért jött közénk, hogy drága vére, eltörölje bűneinket! Mit mondott, az elébe hozott tetten kapott nőnek? „Én, sem ítéllek el téged. Eredj el és többé ne vétkezzél” A megkövezés helyett, bűnbocsánatot kapott! Bárcsak minél több, vallásos ember, rádöbbenne arra, hogy lehetetlen, egyszerre, Istennek is, és az embereknek is, tetszeni. Isten is, a világ is, egész életet kíván. Fél munkát, senki sem fogad el. Félig felépített lakásba, nem lehet beköltözni. Félig főtt étel, ehetetlen.

Félig épített hídon, nem lehet átmenni a túlsó partra. Félúton, nem lehet, célba érni. És lehetne még tovább is sorolni, hogy a fél munka, a félig átadott élet, semmit sem ér. Bizonyos, hogy a legtöbb keresztyén ember vágya, az Isten országába való bemenetel! Csakhogy abba: nem lehet csak úgy, egyszerűen besétálni?

Ahhoz, olyan útlevél szükséges, melyen ott piroslik, Jézus Krisztus, bűntörlő vérének pecsétje! Aki nem rendelkezik ilyen mennyei útlevéllel, örökre kívül marad, Isten országán!

Megtörténik az is, hogy Isten nélkül élő emberek, évtizedek múltán, válnak hideg életükből, forró életű hívő kereszténekké, Isten igéjének hallgatása által, vagy egy szívbe markoló esemény által, melyben, megtapasztalták, Istennek értük lenyúló mentő kezét! És ez az életmentő szeretet, mélységes hálára indította szívüket, Isten iránt. Míg a langyos életű vallásos emberek, egy életen át, abban a tévhitben élnek, hogy diadalmenetben vonulnak majd be, Isten országába. Mert hűségesen jártak templomba, adakoztak, jótékonykodtak, bibliát is olvastak, részt vettek, különböző gyülekezeti eseményeken, de ugyanakkor, megtűrték életükben az Istennek nem tetsző eseményeket is. Vagyis, szolgáltak a testnek is, az Istennek is.

Nos, az ilyen vallásos életre mondta Jézus: „kiköplek a számból” Isten előtt nem lehet színészkedni, mert Ő: nem a külsőnket, hanem a bensőnket vizsgálja! Számára, hallhatatlan lelkünk, mérhetetlenül drágább, porból való és elmúló testünknél! Ezt jó volna meggondolni, minden vallásos embernek.

És ahogyan a látható világban, kétféle tábor van, ugyan úgy, a láthatatlan örökkévaló világban is, kétféle tábor lesz. Hívők és nem hívők tábora. Honuk pedig, vagy Isten országa, vagy a kárhozat országa. Isten irgalmazzon, langyos, vallásos keresztyénségünknek! Imáinkban kérjük: hogy Szentlelke tüze által, tegye őket, forró keresztyénekké, még ha néha, fájdalmat is okoz nekik, a Szentlélek perzselő tüze!

Hiszen Isten, ezzel is az ő javukat akarja munkálni, hogy hallhatatlan lelkük, hétszer megtisztított ezüstként, juthasson be, dicsőséges örök országába!

Gondoljanak arra, hogy a fény is, a sötétség is, örökkévaló lesz! Azonban, haláluk után, már nem lesz lehetőségük, átmenni, egyikből a másikba, csak testi haláluk előtt! Isten részéről, a lehetőség, adva van, minden embernek. Boldogok, akik élnek is, ezzel a drága, és ingyen felkínált, lehetőséggel!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.