Isten, Szentlelke által íratta le számunkra, komoly figyelmeztetésül, János apostol első levelének második fejezetében, a 18-ik versben: ,,Fiacskáim, itt az utolsó óra"

Bár ez az igevers, közel kétezer éve íródott le, még ma is tart! Mert Isten időszámítása más, mint a mienk. Nem tudhatjuk: ez az utolsó óra, mikor ér véget.

Az Úr Jézus, mennybemenetele előtt, meg ígérte övéinek, el fog jönni értük, az Ég felhőin, nagy, hatalommal és dicsőséggel! Így már, az első keresztyének is, örömmel és reménységgel várták vissza Urunkat! Azonban elhunytak, még mielőtt, Jézus visszatért volna, és így, hő vágyuk nem teljesült.

Az óta pedig, múlnak a hosszú évszázadok egymásután, de Urunk ígérete, máig sem teljesült. Így, a mai hívő nemzedék is, sóvárgó reménységgel tekint fel az égre.

Hála legyen mennyei Atyánknak, mivel még nem telt le az utolsó óra, még van lehetősége minden embernek, belépni a mennyei bárkába, mely maga az Úr Jézus, és a bárka ajtaja is Ő! Miképpen Noé bárkája is, nyitva állt, az özönvíz előtt!

Az a sok millió hívő ember, aki az évszázadok során, már belépett, ebbe a mennyei bárkába, biztonságban van akkor is, ha lelke sátora, már régen elporladt. Már csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen, a halálból való feltámadás nagy napja! Mert az élő és visszatérő Jézus Krisztussal való találkozásra, egyesülésre, csak a feltámadás napján kerülhet sor.

De nagyon fontos követelmény az, hogy a mennyei bárkába, csak újjászületett emberek léphetnek be, még pedig, testi haláluk előtt! Aki ezt, elmulasztja, elódázza, vagy lekési, örökre kívül marad, és a kárhozat örök gyötrelme vár rá.

Szomorú tény: bár a mennyei bárka még ma is nyitva áll, minden bűnbánó és hozzá menekülni vágyódó ember számára, mégis, az évszázadok során, emberek milliói mentek el a mennyei bárka nyitott ajtaja előtt, mivel nem hitték el annak létezését, vagy halogatták a belépést, mivel a látható, bár elmúló világi javak vonzása, jobban hatott rájuk, mint az Úr Jézus hívása. Többre tartották az ideig valót, az örökkévalónál. Ezért boldogok mind azok, akik elhiszik, hogy nem csak ez a szemmel látható világ létezik, hanem létezik egy sokkal szebb és sokkal csodálatosabb, örökkévaló világ is. Melynek dicsőséges Ura, még ma is hívja és várja a mennyei bárkába való belépésre mind azokat, akik a Szentlélek felvilágosítása által hisznek, abban a ma még nem látható, de örökkévaló új világban, melynek szépségét és ragyogását, ma még, fel sem tudjuk fogni.

Isten, a bűnnel megfertőzött látható világot, meg fogja semmisíteni! Ezért, ami csak létezik égen és földön, minden értékét veszti. Megsemmisülés vár rá!

Egyedül az ember lelke az, ami átvészeli a megsemmisülést, mivel Isten parányi része, és így örökkévaló. És éppen emiatt, mérhetetlen nagy felelősség hárul minden emberre!

Mert nem csak önmagáért, hanem szeretteiért is felelős! Isten adott időt és lehetőséget, minden embernek a bűnből való megtérésre, hozzáfordulásra.

A Biblia: világosan ír arról, hogy testi halálunkkal, nem ér véget az életünk. Mert életünknek van kezdete, de soha nem lesz vége! A halál, csak elhamvadó testünkre vonatkozik, de a lelkünk, élni fog örökké! Fölötte, nincs hatalma a testi halálnak! De vigyázzunk: mert van második halál is! Ez pedig a kárhozat! A testi halál, mindenkire vonatkozik, de a lelki halál, csak azokra, akik nem hisznek Istenben, akik mesének tartják létezését, vagy ha tudnak is felőle, de nem ismerik el maguk fölött, Isten uralmát. Minduntalan, szembeszállnak Vele, és csak a mának élnek.

Isten, nem személyválogató, gondviselő szeretete kiárad a hívőre és hitetlenre egyaránt. Ámde az átlépés lehetőségét, a halálból az életbe, az ember döntésére bízta!

Ezért, amíg a szíve dobog, eldöntheti, hogy át lép-e a halálból az életbe, mert ,,Istennél lenni, mindennél jobb" és még földi élete idején, belép hit által a mennyei bárkába, az Úr Jézussal való áldott boldog közösségbe, vagy pedig meg marad továbbra is, a bűn miatt: örök halálra ítéltek nagy táborában. De azt már most, jó volna megértenie, hogy a Kárhozatban, nem lesz jelen Isten, sohasem!

Ezért az elkárhozókat, örökké fogja gyötörni, kínozni, az élő Isten utáni vágy.

Aki pedig oda kerül, csak önmagát okolhatja, mért nem élt, a bűnből való szabadulás, drága lehetőségével. Mert a lehetőséget Isten, mindenkinek megadta!

Ámde, aki nem törődött, hallhatatlan lelke örökkévaló helyzetével, vagy nem is akart megtérni, azon nem lehet segíteni!

Miért sírt Jézus Jeruzsálem népe miatt? Megtérésre hívta őket, de: ,,ti, nem akartátok"

Bizonyára Isten szomorú amiatt, hogy meg fog ismétlődni az özönvíz eseményéhez hasonló esemény! Ahogyan akkor, bezárult a bárka ajtaja, ugyan úgy fog bezárulni, a mennyei bárka ajtaja is! És mivel nem tudhatjuk, mikor fog ez megtörténni, ezért, jó volna nagyon komolyan venni, a kegyelmi idő múlását! Ne, hogy lekéssük a belépést.

Boldogok mind azok, akik már hit által beléptek és már belül vannak. Azokra az örök élet öröme és gyönyöre vár. A csodálatos új Jeruzsálem! Akik azonban lekésnek, örökre kívül maradnak, és már hiába dörömbölnek a mennyei bárka ajtaján, miként a bolond szüzek, örökre kívül maradnak!

A feltámadás nagy napján, a levegőégen lévő mennyei bárka pedig elindul, és meg sem áll, csak az Isten dicsőséges trónja közelében.

Hogy ott, Isten gyermekei, milyen ünnepi fogadtatásban részesülnek, arra, majd csak ott derül fény.

Isten, ma élő nemzedéke, bárcsak komolyan venné, a kegyelmi idő gyors múlását, hogy ne az örök kárhozat, hanem az örök élet, boldog részese lehessen. Ez pedig rajtunk múlik, ma élő embereken!

 Írta: Pecznyík Pál 2013-ban