Isten úgy alkotott meg minket, embereket, hogy – mint zarándokok – zarándokutunkon, csak rövid ideig időzzünk, ezen az elmúló bolygón. Bőségesen ellátott bennünket testi, lelki útravalóval.

Életem elmúlt éveiben, sokszor kellett útra kelnem, hosszabb, rövidebb időre. Ilyenkor vittem magammal útravaló táplálékot. Ez főleg abban az időben történt, amikor még fiatalon, világi életet éltem. De megtérésem után már, nem csak testi, hanem lelki táplálékot is vittem magammal. Urunk áldott igéjét, az élet kenyerét és vizét. Mert nem csak testemnek, hanem lelkemnek is, táplálékra volt szüksége.

Hála az Úrnak, még most is, több évtized után is, naponta éhezem és szomjazom, lelkem egyetlen táplálékára, Isten áldott igéjére! Nos, ezt az áldott lelki útravalót, teljességében: a Biblia tartalmazza. De az Ároni áldásban is elénk tárul.

Idézem annak az igeversnek első felét:

„Áldjon meg tégedet az Úr és őrizzen meg tégedet” IV. Mózes. 6, 24.

Voltaképpen, valamennyien, a földön átutazó zarándokok vagyunk. Minden újabb napon, megteszünk egy rövid szakaszt, az örökkévalóság felé vezető zarándokúton.

Két fontos és figyelemre méltó üzenet van, ebben az útravaló csomagban. 1. Isten áldása, 2 Isten őrizete.

Számunkra: zarándokok számára, mindkettő fontosabb. mint a testi kenyér és pénz.

Isten áldása nélkül, hiábavaló volna minden munkánk, minden erőfeszítésünk.

Isten áldása nélkül, üres és értelmetlen volna életünk. Isten áldása, csak a néki tetsző, életen és munkán van. Mégis, a legtöbb ember, a saját erejére, értelmére támaszkodik. És magabízóan végzi munkáját, Isten segítségének kizárásával. Ám az ilyen ember nem számíthat, Isten áldására! Hiszen kihagyta őt, minden tervéből, számításából.

A másik fontos üzenet: Isten őrizete! Mi nem tudunk eléggé vigyázni magunkra. Isten az, aki láthatatlanul jelen van és vigyáz ránk! Ő, mindent tud és mindent lát. Ő már előre tudja: miként ér véget, egy – egy munkanapunk. Sok ember indul el reggel munkába, vagy hosszabb útra. És köztük van olyan, aki már nem tér vissza többé élve! Mert vagy baleset áldozata lesz, vagy hirtelen halállal távozik el, ebből a látható világból, a láthatatlan világba!

A rádióból, napilapokból, naponta értesülhetünk súlyos, vagy halálos balesetekről, különböző halálos eseményekről. Világias gondolkozású emberek, nem is gondolnak arra, hogy életük egy – egy napja, hogyan ér véget. De a hívő ember: Isten, őrző kegyelmes kezére, bízza az életét! Mert Isten, mint szerető Atya, soha nem hagyja cserben, megváltott hívő gyermekeit! Ő, nem csak gondoskodik róluk, hanem meg is őrzi őket, zarándokútjuk során. Szeme rajtuk pihen és vigyáz rájuk!

Ismerünk Bibliai személyeket, akiket Isten, csodálatos módon áldott, és őrzött meg! Még nevük felsorolása is, időbe telne. Isten áldása és őrzése, az Ó és az Új szövetségben is, nyomon követhető. Akik hűségesen tanulmányozzák a Bibliát, meggyőződhetnek arról, hogy Isten áldása és őrzése, milyen sok hívő ember számára jelentett áldást, és védelmet! Ha most, bele gondolunk abba, hogy rövid földi zarándokutunk, az örökkévalóságban ér véget, akkor talán, megindultság vesz erőt rajtunk. Hiszen zarándokutunk, nem csak a sírpartig tart? Túlmegy azon, és az örökkévalóságban ér véget!

Ám vegyük figyelembe, hogy ez a hosszú zarándokút, halálunk pillanatától kezdve, két irányba tér el!

Egyik irány: az üdvösség, másik irány: a kárhozat. Ezért, mérhetetlenül fontos számunkra, hogy még testi halálunk előtt, kell eldöntenünk, hogy születésünk alkalmával megkezdett földi zarándokutunkat, világi útvonalon folytassuk tovább, mely a kárhozatban ér véget, vagy pedig az Úr Jézus váltságát hit által elfogadva, átlépünk, Isten, újjászületett hívő gyermekeinek, az új földre vezető zarándokútjára! Mely Isten, dicsőséges országában végződik. Mivel hallhatatlan lelkünk vágyódik a dicsőséges új Föld fővárosába, a mennyei Jeruzsálembe!

De ahogyan két úton járni egy időben nem lehet, ugyan úgy nem lehet szolgálni sem egyszerre Istennek, és a világnak!

Borotvaéles a két út közötti határvonal, mely egyre jobban távolodik egymástól, és végül: áthidalhatatlan szakadék keletkezik, a két út között.

Szomorú tény, hogy sok vallásos ember, igyekszik Istennek is, és a világnak is javára cselekedni. De „két úrnak szolgálni egyszerre, nem lehet” Mert Isten is, és a világ is, teljes embert kíván!

Ha minden földi zarándokember fölött, ott lebeghetne, a figyelmeztető felírás: „Hol töltöd az örökkévalóságot” Akkor talán sokan, észbe kapnának, és nagyon is komolyan vennék, hogy az embernek, hallhatatlan lelke van, ezért, halála pillanatában, csak lelke ruháját, elporladó hús testét veti le, magáról. Lelke pedig tovább vonul, és a feltámadás nagy napján, egy örökkévaló új testet ölt magára! És az örökkévalóságot, abban fogja eltölteni: vagy a dicsőségben, vagy a kárhozatban. Attól függően, hogy át lépett-e az üdvösség útjára, vagy sem.

Az Ároni áldás azonban, csak a Szentlélek által újjászületett emberekre vonatkozik. Bár a bűnből való szabadulást, Isten, az újjászületés által, minden ember számára lehetővé, és elérhetővé tette, de az a különbség, hogy mi élünk e, ezzel az áldott lehetőséggel, vagy sem. Ez minden ember saját akaratán és döntésén múlik.

Hála az Úrnak, egy egész földi élet rendelkezésünkre áll. De ezt a rövid földi életet lehet jól és lehet rosszul felhasználni! Lehet eltékozolni is.

Tehát, minden földi zarándok: saját maga felel azért, hogy át lép-e a kárhozat útjáról, az üdvösség útjára, még testi halála előtt! Mert halála után, már nem lesz lehetősége rá!

Az átlépést, Isten, senkire sem erőlteti rá, a döntést, ránk: emberekre bízta!

Azonban a földi élet nagy rohanásában, csak kevés ember szakít időt arra, hogy hallhatatlan lelkével is törődjön.

Bárcsak lehetne, ez a rövid bizonyságtétel is, komoly figyelmeztetés, minden földi zarándok számára, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem évtizedekről, nem évszázadokról van szó? Hanem egy örökkévalóságról!

Az üdvösség útjára lépni pedig, csak halálunk percéig lehet! Aki ezt a lépést elódázza vagy elmulasztja, azt az embert, egy örökkévalóságon át fogja vádolni és kínozni, lelkiismerete! És ha csak halála után döbben rá mulasztására, akkor már késő lesz, örökre késő lesz!

Útravalót minden ember kapott Istentől, mely elég lesz a célig! Amely, vagy üdvösség, vagy kárhozat, a választás lehetősége pedig a mienk. Boldogok: akik az üdvösséget, választották.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.