PÜNKÖSD Ezt a keresztény ünnepet húsvét után az ötvenedik napon tartják. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik.

Pünkösd a kereszténység egyik legősibb ünnepe.  Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. 

A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 49-50. napon az aratás befejezését ünnepelte meg.  A "zsengét", az első termést áldozatként mutatták be Istennek.  A történelem során ez a zsidó ünnep egyre fontosabb szerepet kapott.  Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is.

A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg.  Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik.  Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta.  Erre a csodára, görögül dialektosz utaló jeleket a zsidó tradícióban is megtalálhatunk.  Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést. 

Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között.  Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk.  A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van.

(forrás: http://www.pestipolgar.tvnet.)

Az apostolok  cselekedetei  2. fejezet 

1. Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2. hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3.Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4.Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8. Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9. pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10. Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11. zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12. Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 13. Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg." 14. Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! 15. Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. 16. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17. Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, 18. még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. 19. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. 20. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. 21. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.