REMÉNY KAPUJA
A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten
szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5,5)
Az ember sokszor kerül szembe olyan problémával, amit úgy érez,
képtelen megoldani. Lehetetlennek tartja a sikert, a felülemelkedést,
az adott szituáció feletti győzelmet. Ilyenkor úrrá lesz rajta a
félelem, a szorongás, hatalmába keríti a depresszió, lelkére ül a
reménytelenség károgó, fekete madara.
Magam is gyakran tapasztalom ezeknek a nehéz terheknek a súlyát a
mindennapjaim során, hiszen porból vétetett földi létünk a körülöttünk
pulzáló bűnös és deformált világ karmai között vergődik szüntelen.
Ebből a szorításból nem szabadulhat hatékonyan a sebzett lélek, az
aggodalmaskodó elme, csakis akkor, ha alázatos, bűnbánó szívvel Isten
felé fordul, és őszinte imával féltő, vigyázó, segítő kegyelmére bízza
törékeny voltát.
Az alkohol, a drog és a gyógyszerek helyett - amelyek csak felületi és
átmeneti "gyógyulást" eredményeznek és rengeteg káros mellékhatásuk van
-, vegyük kézbe naponta a Bibliát, amelynek szavai "bekötözik" lelki
sebeinket, kinyitják aggódva verdeső szívünk előtt a hit és a remény
kapuját, amelyen átlépve az Isten által ígért békében és nyugalomban
lehet részünk.
Hagyjuk, hogy gyógyítson az Úr! Ha ráhagyatkozunk, irgalma és szeretete
lecsillapítja háborgó lelkünk vadul tajtékzó hullámait, és könnyebben
vészeljük át a nehéz napokat.
Kommentáld!