Egy pilóta, aki Észak-Kanada hó sivatagjában kényszerleszállást végzett, kis rádióadójával segélykérő jelzéseket ad le az éterbe. .Felveszi-e vajon valaki ezeket a jelzéseket és jön-e segíteni? Nos, megtörténik a csoda. A segélykiáltást meghallják, a pilótát megtalálják, és megmenekül.
Ilyen és hasonló történetek mindig újból megismétlődnek modern világunkban. Újságjaink gyakran nagybetűs címsorokban beszámolnak ezekről.
Az említett esemény és ezért mondtuk el érthetővé tesz számunkra egy fontos keresztyén igazságot. Erre az Igére gondolunk: Zsolt.91,15. Ha kiált hozzám, meghallgatom... Történetünk ezzel a Biblia egyik központi mondanivalójának modern hasonlatává lesz. Az a pilóta segélykérő rádióját abban a bizonytalan reménységben működtette, hogy jelzéseit valahol fel fogják venni.. És bizonytalan reménysége beteljesedett. Rádióadójának működtetése nélkül elpusztult volna.
Éppígy szabad nekünk, embereknek Istenhez közelednünk. A Bibliában ezt a mondatot olvassuk, Joel 3,5:Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. Lehet, hogy ezt egyesek értelmetlenségnek tartják. Mások kételkedve kérdezik: Honnan tudhatom, hogy engem valaki meghallgat?
Erre azt válaszolhatjuk: A Biblia ezt mondja! De ez a válasz önmagában sokakat nem fog kielégíteni. Ezért mindnyájunknak azt kellene tennünk, amit a pilóta tett a hó sivatagban. Ő bizonytalan reménységében segítségért kiáltott. Ezt a segítséget megtalálta. Kiáltását meghallották.
Isten is meg fogja hallani kiáltásunkat. Ez az évszázadok minden imádkozó emberének boldog tapasztalata. Az Úr meghallja, ha Hozzá kiáltok. Ő megérti kiáltásunkat, és engedi, hogy megtapasztaljuk az Ő segítségét...
Akkor aztán ez az Isten-hívás nem bizonytalan reménység többé, hanem sziklaszilárd bizonyossággá lett. Ezzel imádkozásunk magától értetődő cselekedetté válik, amely nélkül többé már nem szeretnénk élni.
Alexander Prieur
Forrás
Vetés és Aratás
1993/1
Kommentáld!