„Megszólította őket: ’Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!’”

Mt 4,19

Ha érezted már magad értéktelennek, jó hírem van! Jézus épp téged keres, mert még mindig át akarja alakítani történelemformáló hűséges tanítványokká azokat, akik magukat selejtnek érzik,

Az én életem tökéletes példa rá. Olyan családból származom, amelyet a kábítószer, az iskolázatlanság, a bűnözés tartott a markában. Gyerekkori pajtásaim kuncogva nézték a házunkat, mert egy romhalmaz volt. Sosem jártam templomba. Elveszett lélek voltam.

A Nemzeti Futball Ligához kötődő években sem volt még bibliám, de ahogy a ligával jártuk az országot, észrevettem a hotelszobák éjjeliszekrényén a Gedeon-bibliákat. Egyik hétvégén elhatároztam, hogy elcsenek egyet. Akkor még nem tudtam, hogy a Gedeon Társaság épp azért rakja a bibliákat a hotelszobákba, hogy ingyen elvihesse őket bárki.

Tudtad-e, hogy a maguk korában Jézus apostolai mind vesztesnek számítottak? Egyetlen rabbi vagy tanító sem fogadta volna tanítványának az első század zsidó kultúrájában azt a 12 embert, akiket Jézus meghívott követőinek.

Hadd tágítsam történelmi ismereteidet egy kicsit, hogy megértsd Jézus tettének a jelentőségét. A zsidók számára az oktatás nemcsak hogy fontos volt, de kulcsszerepet adtak neki Isten népe fennmaradásában. A gyerekek 6 éves kortól tanulták, memorizálták a zsidó Írásokat. Akik tehetségeseknek bizonyultak, elindultak a ranglétrán felfelé, és tanítványnak jelentkezhettek egy-egy rabbi mellé. Akik nem jeleskedtek, azok a családi mesterséget tanulták meg.

Jézus az ellenkező utat járta. Nem várt a jobbak közül is a legjobbakra, hogy jelentkezzenek nála, hanem odament a kiesettekhez, és felkérte őket, hogy szegődjenek mellé tanítványnak.

Jézus 12 „selejtes” egyénnel döbbentette meg a világot, és fordította más irányba a történelem kerekét.

Pétert sokkolhatta Jézus kérése, hogy kövesse őt. Jézus életének Máté-féle leírásában ezt olvassuk arról a napról:

„Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: ’Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!’ Azon nyomban otthagyták hálójukat, és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.”

Mikor Jézus hívta Andrást és Pétert, ők azonnal ledobták a hálókat, és követték őt. Péter talán életében először nem érezte magát vesztesnek. Kíváncsi vagyok, eszébe jutottak-e azok a régi napok, mikor kiderült, nem elég ügyes ahhoz, hogy potenciális tanítvány legyen. Mikor Jézus megszólította, Péter talán az apjára tekintett, aki megtanította halászni, egymás szemébe néztek szavak nélkül. Az apja arca talán büszkeséget sugárzott, és rábólintott arra, hogy elmenjen a rabbival.

Elképzelem, hogy Péter és András apukája hazatér a feleségéhez, és azt mondja neki: „Drágám, képzeld, mi történt! Nem fogod elhinni! Egy rabbi elhívta a fiainkat, hogy a követői legyenek. Ez a rabbi hisz a fiúkban! Hiszi, hogy olyanok lehetnek, mint ő!”

András és Péter ledobta a hálóját. Otthagyták az apjukat, és követték Jézust. Ezzel együtt levetették régi önmagukat, hogy egy új személyiséget öltsenek fel, melyet Jézus határtalan szeretete szőtt számukra.

Ahogy végignézek az életemen, és mindazon, amit Isten végbevitt, sírni kezdek. Hogyne raknám le én is fájdalmaim, bizonytalanságom, kételyeim és félelmeim hálóját, hogy kövessem Jézust!

Te leraktad a tiedet, hogy követhesd Őt? Vagy maradsz, mert úgy gondolod, nem vagy elég képzett?

Az igazság az, hogy nem vagy képzett a követésére. Én sem vagyok. De Jézus a veszteseket, a „selejtet” hívja, az olyanokat, mint mi vagyunk, hogy váljunk hűséges követőivé!

Uram, köszönöm, hogy leszeded rólunk a címkéket, amiket múltunk vagy a társadalom ránk ragaszt. Köszönöm, hogy megláttad bennem a lehetőséget, és elhívtál követésedre.  Ámen.