„Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.”

 Jn 6,12

Ahogy a fény megcsillant az ablakpárkányon álló kis díszes, zöld üvegcsén, eszembe jutott nagymamám. Az övé volt valamikor ez a kis üveg, édes illatú parfüm volt benne.

Nagymama házának alagsori része sok kincset rejtett, ezt a kis üveget is ott találtam kislánykoromban. Homályos szoba, tele polcokkal, a polcokon titkos csodák, olyanok, mint nagyapa fosszíliagyűjteménye vagy nagymama Avon parfümös üvegcséinek sora, amik közé az én kis zöld üvegem is tartozott. Voltak köztük magas üvegek és alacsonyak, díszes porcelántégelyek és csillogó üvegből készültek. A kedvencem egy porcelán volt, amire tizennyolcadik századi pompázatos ruhákba öltözött hölgyeket festettek.

Mindegyik tégely és üveg egyedi volt. Többségük tökéletes állapotban, de volt köztük csorba, kopottas is. Elképzelem nagymamát, ahogy gondosan kiválasztja az épp megfelelőt a katalógusból. Gyűjteménye emberekről és helyekről hordoz illatokat és emlékeket, édeseket és keserűeket.

Ezek az üvegek olyanok, mint életem eseményei. Vannak köztük boldog események, másokat meg átitat a fájdalom. Sok után maradt heg a lelkemen, de még több ahhoz segített, hogy jobbá legyek. Ahogy az üvegek, az életem eseményeinek gyűjteménye is szebb, ha együtt nézem őket, mint ha külön-külön.

Jó érzéssel tölt el, hogy Isten semmit sem pazarol el. Életünk minden darabkája, legyen bár törött, csorba vagy ép, Isten gyűjteményében megszépül és értelmet kap.

Gondoljunk az 5000 éhes ember megvendégelésének történetére a János 6. fejezetéből. Az emberek kitódultak a városból Jézushoz, hogy hallgassák tanítását, és lássák a gyógyításokat. Együtt voltak vacsoraidőben is. A tanítványok rákérdeztek, mi a terve Jézusnak az emberekkel, hogyan tudja megvendégelni őket, és Jézus csodát tesz: egy fiú kosarában lévő öt kenyérből és két halból jól lakatja az egész tömeget.

Mikor az étkezésnek vége volt, úgy tűnt, be is fejeződött az együttlét, de Jézus még valamit meg akart nekik tanítani. Utasította tanítványait: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Jézus nem elégedett meg azzal, hogy mindenki evett eleget, minden morzsát össze akart szedetni.

Isten figyelmét semmi nem kerüli el. Minden számít. De nem is csak számít, hanem ha az Ő gyermeke vagy, azt ígéri neked, hogy életed minden darabkáját a javadra és a maga dicsőségére fogja fordítani.

Ezt olvassuk a Róm 8,28-ban: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Azt mondja ez a vers, hogy Isten minden fájdalmunkat és örömünket, minden veszteségünket és nyereségünket, minden kudarcunkat és győzelmünket felhasznál. Semmi nem vész kárba.

A mai nap tartogathat nehézségeket – legyen az egy beteg gyermek, egy morcos főnök, egy barát, aki nem hajlandó megbocsátani. Vagy várhatnak jó dolgok – egy új szerelem, egy jó kis beszélgetés valakivel, egy hozzánk dörgölőző házi kedvenc. Bárhogy alakul is a napunk, tudhatjuk, hogy Isten összegyűjti életünk minden darabkáját, és valami sokkal szebbet alkot belőle, mint amit mi elképzelünk.

Istenem, bízom Benned életem minden eseményével, minden percével kapcsolatban. Mutasd meg, kérlek, ha csak egy-egy pillanatra is, milyen gyönyörűvé alkotod magadnak az életemet. Hiszem, hogy semmit nem pazarolsz el, semmi nem vész kárba.  Ámen.