Az Úr elém hozott egy képet. Egy olyan képet, amely részben jellemzi az ember életét. Illetve az életének egy részét, amelyben olykor benn voltam és úgy gondolom, ezzel nem voltam egyedül.
Van, amikor azt érzed és gondolod,mert a láthatókra tekintesz, olyan az életed,mint ha egy homokos sivár területen járnál. A pusztában. Ezen a területen nincs semmi. Nincs víz, nincs élet...
Ezt az életképet a sikertelenségek, csalódások, kudarcok sorozata idézi elő. Ez sem jön össze, az sem sikerül....
Erőt vesz rajtad a keserűség , a szomorúság,a bánat. Úrrá lesz a kilátástalanság, amit természetesen az ördög nagyon élvez és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez így is maradjon, vagy még rosszabbá váljon. Újabb gond, újabb kudarc.....
Az állandó félelemmel, az aggodalommal, a keserűséggel hatalmas sziklát húzol magad köré. Ezzel a sziklával elzárod magad Istentől és az emberektől. Az Úr ott van veled és melletted. Ő vigasztalni akar és szólni hozzád, de egyszerűen nem fér a szívedhez a szikla miatt.
ha le nézel a homokot,a pusztát látod, ha oldalra nézel,ott a szikla vesz körül.
Nézz fel!!!! Jézusra!!!! A sziklák fölött szabadság van.A sziklákon ott kell, hogy legyen a rés. Az a rés, ahol az Urat be tudod engedni. Az a rés, ahol Ő hozzád tud férni.
Ő már megnyitná és rég megnyitotta volna az élet vizét a számodra. Ő már rád zúdítaná az áldásait.
Ne a sivatagra, ne a sziklára tekints, hanem az Úrra. Akkor megnyílik a víz áradata és a homokos, sivár terület élővé válik.
Amennyiben nem veszed le tekinteted az Úrról, úgy ez a víz csak folyik és folyik és folyik. te pedig csak fürödj és élvezd az áldásokat.
Dicsérd és magasztald az Úr hatalmasságát,nagyságát, mindenhatóságát, hiszen Ő az, aki a sziklából vizet fakaszt
Az Úré minden dicsőség Jézus nevében--Ámen
Kommentáld!