„Ne nyugtalankodjatok tehát, és ne kérdezzétek: mit együnk? Vagy: mit igyunk? Vagy mibe öltözzünk? Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van. Ti keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.”

 Mt 6,31-33 

Nőként ugye sokféle szereped van? Egy hét leforgása alatta váltakozva vagy feleség, anya, főnök vagy beosztott, leánygyermek, nővér, nagynéni, nagymama, szakács, mosogatólány, sofőr, ápolónő, takarító, tanácsadó, bizottsági tag, egyházi segítő, végrehajtó, és még sorolhatnám – na meg Isten leánya. 

Néha a szerepek úgy a fejünkre tornyosulnak, hogy csak ide-oda hajlongva, botladozva tudjuk egyensúlyban tartani magunkat. Ha egyáltalán. 

És a sok szerep közül sajnos többnyire csak utoljára jut eszünkbe, hogy királylányok vagyunk. A Király leányai. 

Nagyon szeretem Urunk egyszerű, világos, szívenütő szavait a Máté 6-ban. Célba veszi rohanó életmódunkat, s szétpukkasztja, mint egy buborékot. Gyengéden, de határozottan megmondja, mit kell tennünk, hogy rendbe jöjjön az életünk. „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és ezeket is mind megkapjátok.” 

Bármennyire egyszerűek ezek a szavak, nem tudjuk egykönnyen alkalmazni őket az életünkre. Főleg mai társadalmunkban, ahol a rohanás, az állandó tevékenység létszükségletnek látszik. 

Évekkel ezelőtt helyünket a társadalomban az mutatta, hol lakunk és milyen kocsit vezetünk. Ma mintha mással mérnénk a sikert: azzal, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak. 

Határidőnaplónkban nincsenek üres sorok, gyermekeink egyik programról a másikra rohannak, már a családi vacsorákra se gyűlünk egy asztal köré. Valami arra sarkall, hogy még többet tegyünk, hogy életünket az állandó tevékenység harsogó színeivel fessük tele. 

Bár egészen más világban élünk, mint Jézus szavainak első hallgatói, mégis sokat tanulhatunk abból, amit Jézus mond nekik. Azokat az embereket is a megélhetés, az ennivaló és a ruházkodás gondja aggasztotta. Ezek a mi gondjaink is lehetnek, de emellé még egy csomó más aggódnivalót is odaakasztunk. Hogyan fogjuk kitakarítani a házat, kimosni a szennyest, megfürdetni, felöltöztetni a gyerekeket, elvinni őket az iskolába s a különórákra, időt szakítani házasságunkra, rokonlátogatásra, helyt állni a munkahelyen, időre elvégezni ottani, határidős feladatainkat stb, stb. 

Tennivalónk minden sarkon üvöltve ugrik elénk, Jézus meg áll, és halkan azt súgja: Keresd az én országomat, az én igazságomat, és ezeket mind megkapod hozzá. 

Szavai hatására talán sikerül sorrendbe rakni tennivalóinkat, kiszórni közülük a kevésbé fontosakat, amik csak arra jók, hogy elvonják figyelmünket, és akadályozzák, hogy Vele töltsük az időnk egy részét. 

Bármilyen szerepeket adott neked az Isten, ne feledd el sorba rendezni őket. Csak akkor tudsz megbirkózni velük, ha mindenekelőtt időt szánsz arra, hogy fejedre rakd a koronát, és a Király leányaként éld a napjaidat. 

Uram, nagyon sajnálom, hogy összegabalyítom a sok-sok szerepemet. Segíts, hogy minden napot azzal kezdjek, hogy a Te országodat és a Te igazságodat keresem, s utána lássam el azokat a feladatokat, amiket Isten bízott rám. Ámen. 

Forrás : Encouragement for today, . Karen Ehman ,