„Lerontunk okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek; és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztusnak való engedelmességre.” 2Kor 10:5

Este 6 óra van, s az asztalon gőzölög a finom vacsora, amit a családnak főztél. Fél hétkor felhív a férjed, hogy közölje, egy percre hazaugrik, bekap egy szendvicset, s átöltözik a tréningruhájába, mert 7-kor kezdődik a focimeccse.

Focimeccs? – kérdezed magadtól. Miféle focimeccs?

Még le sem tetted a kagylót, s az elmédben már ott kavarog egy csomó sötét gondolat a férjedről és a házasságotokról. Úgy utálok vacsorát főzni, mikor úgysem eszi meg. Biztos említette a focimeccset, de kiment az eszemből, különben is itthon lenne a helye. Szuper, megint egyedül fektetem a gyerekeket, egyedül rakok rendet a konyhában, a régi lemez. Majd én is kitalálok valamit egyik estére, s „elfelejtem” megmondani neki.

Talán te is éltél már át hasonlót. A részletek talán mások, de a sötét szemüveg ismerősnek tűnik. Azon kapod magad, hogy újra meg újra ugyanazok a romboló gondolatok keringenek az agyadban. Ilyenek:

„Borzasztóan önző. Sosem gondol arra, hogy nekem mi a jó, csak az a fontos, hogy neki jó legyen.”

„Most már igazán tudhatná, mi az, amire nekem szükségem van. Már öt éve házasok vagyunk.”

„Ez a házasság nem működik. Akkor voltam hülye, amikor hozzámentem.”

Ha sötét szemüvegen át nézzük a házasságunkat, könnyen gyökeret ver a lelkünkben a keserűség és a sértődöttség. Ezek a sarjak elszívják a levegőt a gyöngédségtől, a békességtől, a házassági közösségtől. Észrevétlenül ingerlékennyé, nyerssé, távolságtartóvá, dühössé, engesztelhetetlenné válunk a társunkkal szemben. Még tán azon is rajtakapjuk magunkat, hogy a váláson gondolkozunk, vagy lépéseket teszünk abba az irányba.

Ha szembe akarunk szállni a sötét gondolatokkal, Isten ellát a szükséges fegyverzettel. Mindenekelőtt kérjük Őt, segítsen észrevenni azt a gondolkodásmódot, ami árthat a házasságunknak. Másodszor, valljuk be Neki destruktív gondolatainkat. Harmadszor, kérjük meg, hogy ejtse foglyul ezeket a gondolatokat (2 Kor 10:5), és végül, negyedik lépésként helyettesítsük a hazugságokat Isten igazságával.

A fenti szituációban ez a stratégia ilyen gondolatokhoz vezethet:

„Elfáradtam, s rajta akarom kitölteni a haragomat. Uram, adj türelmet, s ne hagyd, hogy felhúzzam magam.”

„Tudom, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra, amikor olyasmit csinálhat, amit szeret.”

„Segíts, hogy találjunk időt egy kis nyugodt beszélgetésre, amikor elmondhatom, hogy nekem is szükségem van felfrissülésre. Esetleg találunk egy estét jövő héten, amikor együtt elmehetünk valahová.”

Azért nagyon fontos, hogy állandóan figyeljünk a férjünkkel és a házasságunkkal kapcsolatos gondolatainkra, mert a gondolatok alakítják a viszonyulásunkat, az attitűdünket, és az attitűd alakítja a cselekedeteinket. Ha a gondolatainkat alávetjük Krisztusnak, cselekedeteink nem rombolni, hanem építeni fogják a férjünkkel való egységünket.

Uram, szavaid szerint, ha hiszek, akkor a Te értelmed van bennem (1Kor 2:16). Mutass rá minden olyan gondolatra, ami nem a Te igazságodat tükrözi. Segíts, hogy levegyem a sötét szemüveget, mikor a férjemre nézek. Add nekem a Te gondolataidat róla és a házasságunkról, ezek a gondolatok segíteni fognak, hogy megőrizzük az egységünket.  Ámen.