április 23.
SZÁMON TARTOTT SZOLGÁLAT
"Ímé ennyi esztendõtõl fogva
szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál
egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak." Lukács 15,29
"Az õ
atyja kimenvén, kérlelé õt." Milyen csodálatos az Atya, aki utána megy a fiúnak.
A kisebbiknek nem ment utána, nem kérlelte. Melyik volt messzebb a kettõ közül?
A nagyobbik! Nem fizikailag - lelkileg! Utána ki kellett menni, és kérlelni. A
kisebbik visz-sza tudott jönni, bocsánatot kért. Itt pedig majdnem az Atya kér
bocsánatot. Isten úgy szereti az embert, hogy ezt is megteszi. A fiú számon
tartotta szolgálatát. "Ennyi esztendõtõl fogva..." Lehet, te is számon tartod,
mennyit mentem, mennyit áldoztam. Szemére hányja az Atyának azt, ami a
legnagyobb kegyelem és a legnagyobb ajándék, hogy szabad, hogy lehet szolgálnom
Neki, hogy egyáltalán megtûr. Ez a fiú veri a mellét, amikor az Atyával beszél:
Te nem tudod, hogy én mennyit, nem tartod számon, hogy én mit tettem?! Soha ne
hánytorgasd fel, amit embereknek tettél, még sokkal kevésbé, amit az Úrnak
tettél. Csak azok vannak feljegyezve a mennyben, amiket mi nem könyveltünk
magunknak. Amit könyveltél, az a mennybe sohasem k erül be. Bár soha hasonló
mondat ne hagyná el a szádat! Persze rafináltak vagyunk mi, nem mondjuk ki, csak
gondoljuk. Isten olvas a gondolatainkban. A még rettenetesebb mondat: "És soha
parancsolatodat át nem hágtam." Hogy képes ezt kimondani? Kérkedik az
engedelmességével. A még súlyosabb mondat: "Nékem soha nem adtál…" Kiderül az
elégedetlensége. Így lesz az önigaz ember Istent káromlóvá. Gondoltad-e már,
hogy neked mit nem adott Isten testiekben, lelkiekben? "Nekem nem adtál örömöt,
békességet."
Kapcsolódó bejegyzések:
Az odaszánt értelem.
Az odaszánt szív.
Az odaszánt fül.
Diotrefesz.