Szegény király koronázása: János. 19, 1-3 és 5.

Amióta nemzetek élnek a földön, nagyon sok királyi koronázás ment végbe. Ámde olyan királyi koronázás, amilyen az Úr Jézusé volt, csak egyszer történt a világon! A királyi koronázás, mindig díszes és fényes pompával történt. És minden királyi koronázást, nagy előkészület előzte meg. Mindennek, ékesen és jó rendben kellett végbemennie. Az előkelőségek díszes ruhái ékszerei, mindig kiváltották a szemlélők nagy ámulatát. Azonban a legpompásabb öltözet és dísz, a királyé volt. De mennyire más volt az a koronázás, melynek hiteles leírását, János evangéliumának. 19-ik részében az első 3 és 5-ik versében találjuk följegyezve: amilyen koronázás, sem az előtt, sem azóta nem volt. Így hangzik a tudósítás: ,,Akkor tehát Pilátus elővezettette Jézust és megkorbácsoltatta. És a katonák tövisből koszorút fontak a fejére tették, és bíbor ruhát adtak reá. Majd odajárulva hozzá azt mondogatták: üdvözlégy, zsidók királya! És arcul verték őt. Kijött azért Jézus, töviskoronásan, bíbor ruhában, Pilátus így szólt! Íme, az ember!" Valóban, ilyen szegény királykoronázás, csak egyszer volt, mégpedig Jeruzsálemben. A Sátán minden gonoszságát bevetette, hogy dicsőséges ellenfelét, minél jobban megszégyeníthesse, a zsidók előtt. Itt is volt előkészület, miként a földi királyok esetében. De az előkészület, a mennyben ment végbe. A koronázás sorrendjét, a mennyben állapították meg. A földön pedig, mindennek, a szerint kellett végbemennie! Mivel a próféciáknak, szóról - szóra, be kellett teljesedniük. A Sátán, diadal ünnepét ülte. A kopott bíborpalást, mint nevetséges öltözék került, a megkorbácsolt vérző testű, szelíd Királyra. A töviskorona pedig, melyet Jézus fejére nyomtak, még két fillért sem ért. Ezek a kivégző katonák, jól ismerték és fel is használták ezeket a kínzó eszközöket, melyekkel az áldozatokat megkínozták. Ennél a szegényes királyi koronázásnál, nem volt fényes pompa, a szégyen trónra ültetett király előtt, hajbókoltak a katonák, és királyi jogar helyett, egy nádpálcát adtak Jézus kezébe, mellyel előbb még, megverdesték a fejét. Arcul verték, leköpdösték, és amennyire csak lehetett, csúffá tették Jézust, a zsidók Királyát, az összegyűlt sokaság előtt. Díszes, fényes korona helyett, töviskorona díszítette, vérző fejét. Később: Pilátus kivezettette Jézust, a nép elé. És így szólt: ,,Íme, az ember" Elgondolhatjuk, hogy nézhetett ki, ez az összevert, vérző testű drága Fő! Isten ártatlan és bűntelen Fia! Vajon megrendít-e minket, ez a borzalmas látvány? Hiszen a mi méltó büntetésünket szenvedte el önként, a mi drága Megváltó Urunk, mivel irántunk való mérhetetlen szeretete, felülmúlta minden fájdalmát és kínszenvedését! Vajon eszünkbe jut-e, hogy a mi könnyelműen elkövetett bűneink, milyen kimondhatatlan fájdalmat és szenvedést okoztak, drága Megváltó Urunknak! A Sátán azt gondolta: megnyerte a véres csatát. De nem gondolt arra, hogy a teremtmény, soha nem győzhet, a Teremtő felett! Bár olyan nagy kínt okozott, Jézusnak, hogy azt toll, le nem írhatja! De az Úr Jézus kereszthalála, olyan győzelmes volt, hogy egyszerre legyőzte a sátánt, a bűnt és a halált! A Golgota halmán végbement halálos ütközet, a Sátán teljes bukásával ért véget. Ha bár nagy hatalma már megtört, de még nem teljesen. Mert még most is, báránybőrbe bújt farkasként jár, szerte a földön. És mivel ő láthatatlan, ezért a néki engedelmeskedő rabszolgái által végzi, kárhozatos aknamunkáját, az emberek között. Az Úr Jézus hűséges követőit igyekszik megkörnyékezni, és álszent viselkedésével, sokakat el is csábít, a megváltottak közül. Dicsőség legyen istennek, hogy a Pilátus előtt álló töviskoronás Királyban, a Fiú Isten rejtőzött! Aki egy pillanat alatt, meg tudta volna változtatni, ezt a kilátástalannak tűnő szomorú állapotot! De így, egyetlen napon, Nagypénteken, nagyon sok prófécia teljesült! És mégis, ennek ellenére is, még mindig sokan kétségbe vonják, Isten igaz szavait! Ez a szomorú szégyenkoronázás azonban, még most is, folyamatban van. Ezt pedig a bűnös emberiség újítja meg! Mert minden elkövetett bűn, egy- egy szúró tövis, mely Megváltó Urunk homlokába mélyed. Mi talán nem is gondolunk arra, hogy bűneink elkövetésével, mennyi fájdalmat és szomorúságot okozunk, drága Megváltó Urunknak! Szeretetlenségünk, gőgünk, indulatosságunk, irigységünk, nyelvünk bűnei mind: egy - egy szúró tövis, Urunk homlokában. Hála, hogy Jézus fájdalmas koronázásának, áldott következményei is vannak! Mert minden megbánt bűn, minden legyőzött haragos indulat, megújult szeretet, és lángra lobbant hitélet, egy - egy tövist húz ki, Megváltónk homlokából! Ezért a mérhetetlen földi szenvedés, dicsőséges örömre változik a mennyben. És kiderül, hogy Jézus szenvedése és kínhalála, nem volt hiábavaló! Az elmúlt hosszú évszázadok során, bűnös emberek milliói döbbenhettek rá, bűnös, kárhozatos mivoltukra, és látták meg, hogy az ártatlan és bűntelen Jézus, minden bűnüket magára vállalta, mivel a rájuk kiszabott halálos büntetést, csak Ő tudta elviselni! Mert neki hatalmában állt, letenni és újra felvenni az életét! Ámulj és bámulj, Jézust gyűlölő bűnös embervilág! Mert az a szegényes kinézésű töviskoronás Király, akit a Golgotán keresztre szögeztek, harmadnapon, feltámadt a halálból! És jelenleg, a mennyben tartózkodik, hogy helyet készítsen az övéinek! De nemsokára, királyok Királyaként és uraknak Uraként fog megjelenni, káprázatos dicsőségben, az Ég felhőin, hogy hűséges követőit, a feltámadáskor, egyetlen pillanat alatt, magához emelje a levegőégbe! És velük: valamint fényes angyalseregével együtt, Atyja dicsőséges trónusához vonuljon, a levegőégben tartózkodó démoni sereg szeme láttára, és megszégyenülésére. Jézus megváltottai pedig, az ő menyasszonyi gyülekezetét képezik. Ezért boldogok mind azok, akik ehhez a menyasszonyi gyülekezethez tartoznak. És a földön szerzett képességeik alapján, kapnak osztályrészt, az új földön. Ruházatuk miatt pedig, nem lesz szívükben irigység, hiszen valamennyien egységes hófehér köntösben, állhatnak majd, Isten dicső trónja előtt! Íme, a lenézett és megcsúfolt töviskoronás Király, az értünk elviselt nagy áldozatáért, Istentől olyan nevet kapott, mely minden név fölött való. Hogy minden térd meghajoljon előtte, mennyeieké, földiek és földalattiaké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.