„Kétszeres szégyenük és gyalázatuk után ujjonganak majd osztályrészüknek;ezért országukban kétszer annyit birtokolnak, és örök örömben lesz részük.”

 Ézs. 61:7

Dühösen és csalódottan hátat fordítottam Istennek. Eltoltam magamtól a szolgálatot, mint élethivatást. Úgy éreztem, hogy az Úr megbántott, úgyhogy hitemnek új irányt szabtam.

Mindez huszonéves koromban történt. Két totyogó kisgyerek kapaszkodott a lábamba egész nap, és üvöltött megszakítás nélkül éjszaka. Testileg kimerültem. Érzelmi háborgás kezdte ki a házasságomat. Éretlen hitemből hiányzott a kitartás, amivel Istenhez tapadhatott volna. Hét év következett ezután, tévelygés a bűnben, válásban, nyomorúságos katlanokban, amelyeket magam ástam. Lelki aszály ideje volt – a szégyen évei.

Bár én eltávolodtam Tőle, Isten nem hagyott el engem. Megengedte, hogy megtapasztaljam a kétkedés vadonját, de végig ott volt, figyelt és várt rám, hogy visszatérjek ahhoz a szolgálatra-híváshoz, amit tizennyolc évesen kaptam.

Néha megengedtem magamnak, hogy érezzem jelenlétét az életemben. Lassacskán Jézus visszaédesgetett magához. Emlékszem a pontos idejére és helyére, amikor meghallottam, hogy a lelkemhez így szól: „Kezdjük elölről, de most ne rontsuk el.” Megkönnyebbülve sírni kezdtem örömömben. Tanulmányozni kezdtem a Bibliát, és hagytam, hogy megváltoztassa tönkretett szívemet. Most nem az eszemmel, a lelkemmel tanultam.

A hitem újra sínen volt, de nem hittem abban, hogy valaha is méltó leszek a szolgálatra. Nemde túl messzire eltávolodtam az Isten szerinti élettől? Isten bizonyára nem tart már igényt a szolgálatomra. Bizonyára vannak felkészültebb lányai, akik az én szennyes, szégyenteljes múltam nélkül tudnak szolgálni másoknak.

De hát Isten nagyon másképp gondolkozik. „Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását” (Róm 11:29). Az Úr azt várja, hogy túllépjünk a múltbeli hibáink miatti szégyenen, és kövessük hívását. Ő helyreállít, hogy Országának hasznára váljunk. Időbe telik, nem pillanat, hanem folyamat, de a Mindenható Istennek még terve van az életünkkel. A szégyent örömmel helyettesíti, hogy élő csodának lásson a környezetünk.

Azt hallom, hogy „Úgy legyen”?

Uram, köszönöm, hogy irgalmas vagy hozzám. Mutasd meg szándékodat az életemmel. Tegyél alkalmassá a kegyelmek és a hívás beteljesítésére, hogy mások is megértsék irgalmasságodat és hatalmas erődet. Ámen.