"Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!”

Mt 26,38

A falat kenyeret belemártottam a bíborszínű lébe, majd a számba tettem. Éreztem a gyümölcsös ízt, a kenyér foszló állagát. „Emlékezni fogok, Uram.” Hangtalanul mondtam, s csendben hálát adtam Jézusnak a kereszten értem hozott áldozatáért.

Pár pillanat múlva a bor utóíze megszakította úrvacsorai elmélkedésemet. Kesernyésebb volt a megszokottnál, s egy pillanatig végigfutott az agyamon, hogy valamit be kéne kapnom, ami elfedi ezt az ízt. Kávét igyak, vagy vizet?

De rögtön megszólalt bennem a Hang: „Szenvedj velem egy kicsit”.

Elöntött a szomorúság, mikor rádöbbentem, milyen gyorsan átsiklottak a gondolataim Krisztus szenvedéséről saját kellemetlen élményemre. Hányszor és hányszor eltéríthet az engedelmességtől az, hogy önmagamra fókuszálok az élet nehéz pillanataiban!

A Biblia három tanítványról tudósít, akik szintén a kényelmet választották az engedelmesség helyett. Elárultatásának éjszakáján Jézus megkérte Pétert, Jakabot és Jánost, hogy virrasszanak, amíg Ő imádkozik. Mialatt a mi Urunk lelke „halálosan szomorú” volt, legközelebbi barátai képtelenek voltak ébren maradni vele. Háromszor tért vissza Jézus hozzájuk, és mindháromszor alva találta őket.

A tanítványokat az álmosság akadályozta, hogy virrasszanak Jézussal. Engem mi akadályoz? Mi nem hagyja, hogy engedelmeskedjem Jézus kéréseinek? Apró akadályokon könnyen átlépek, de amik már a kényelmemet veszélyeztetik, azokkal harcolnom kell.

Egyszer majd élvezhetjük a mennyország tökéletességét. De addig a munka, amire Isten meghív, gyakran kényelmetlen, fizikailag fárasztó, lelkileg kimerítő. Néha egyenesen mocskos és nehéz.

Amíg a testem inkább valami kényelmes feladatra vágyik, saját kezem, mely sosem érintkezett az élet mocskával, nem akarja megfogni Jézus szegekkel átvert kezét – a kezet, mely leprásokat érintett, mely megsimogatta a kétségbeesett, bűnös nő homlokát.

Ilyenkor, Húsvét előtt, gondold át, milyen áldozatokat kér tőled az Úr. Talán valami nehéz szolgálatra hív a gyülekezetben, talán oda kell fordulnod a barátságtalan szomszéd felé, helyre kell hoznod egy elromlott kapcsolatot. Vagy az is lehet, hogy virrasztásra hív, az álom egy részéről kell lemondanod, hogy több időt tölts Vele imádságban és bibliaolvasásban.

Az átállás a kényelmes szolgálatról az áldozatos szolgálatra építi a lelkünket, jellemünket, személyiségünket. És ami ennél is fontosabb, szívünk egyesül általa Krisztussal, a Szenvedő Szolgával.

Jézus azt kérte, hogy naponta vegyük fel a keresztünket. Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk mindazt, ami 2000 évvel ezelőtt a kereszten történt, vagy a feltámadást Húsvét hajnalán, meg kell tagadnunk önmagunkat, és követnünk kell Jézust, bárhova vezet minket. Közben pedig nem szabad elaludnunk.

Mennyei Atyám, köszönöm hűségedet. Bocsáss meg, ha engedetlen vagyok, és kéréseid teljesítése helyett saját kényelmemet választom. Adj, kérlek, olyan szívet, mint a Tiéd, mely túllát az élet felszínén, mely az örökkévalóság perspektívájából nézi a tennivalókat. Adj, Uram, bátorságot, hogy kitartó, éber szolga legyek, aki kedves a Te színed előtt.  Ámen.

(Forrás: Glynnis Whitwer: Suffer with Me Awhile Encouragement for today,  www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)