Egy afrikai kisfalut megtámadott egy ellenséges törzs. Mindenkit megöltek, sokakat meg is ettek. Egy falusi kisfiú azonban épp bogyókat és magvakat szedett az erdőben. Ő elkerülte a vérengzést. Amint hazajött, megpillantotta a szörnyű pusztítást és elájult.
Mikor magához tért, egy német baptista gyülekezeti házban volt. A helyi lelkész családja befogadta. Náluk nevelkedett szeretetben, igazságban, hitben.
Néhány év múlva az Úr Németországba szólította a családfőt szolgálatra. A család is vele ment. A fogadott gyermek ott végezte iskoláit, a Teológiai Főiskolát is. Színesbőrű létére lelkész lett Németországban.
Szolgált mindenki felé nemre, korra, bőrszínre való tekintet nélkül. Az Úr nagyon szerette. A hívők is.
Egy alkalommal egyikük ajándékot hozott neki missziós útjáról egy afrikai országból.
- Pásztor, én tudom, hogy ez az ország a szülőfölded. Azt is tudom, hogy fájdalmas emlékeid vannak onnan, de tudom, szereted az ottaniakat. Hoztam neked egy dicsőítő cd-t, amin ők énekelnek.
A pásztor ránézett és bólintott.
- Tedd csak be a lejátszóba. Számomra minden szó, minden hang áldás, ami az Urat dicsőíti.
A testvér félénken teljesítette a kérést. Majd felhangzott a telt, többszólamú afrikai bennszülött kórus. Ritmikus volt és magával ragadó, mint minden afrikai zene. A színesbőrű pásztor levette fémkeretes szemüvegét és elérzékenyülve törölgette a könnyeit.
- Tudod, ez komoly imaválasz. - fordult a testvér felé. - Harminc éve szüntelenül imádkoztam ezért...
A cd-n az a törzs énekelt tiszta, csengő hangon, amely több, mint harminc éve megölte a szülőfaluja népét.
Kommentáld!