Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.  indenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten".  Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.  mint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."  Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.  Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.  Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.  És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!2Kor 9,6-15.

SZERETET MINDENKI IRÁNT

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (1Kor 16,14)

Amikor láttam őt, hogy felém jön az utcán, azonnal felismertem. Nem tudtam a nevét, de tudtam, hogy már láttam korábban. A múltban a forgalmas úton elsettenkedtem mellette, miközben mások a kitárt kezébe tettek valamit. Ma egyedül én voltam a közelben.

Nem volt felesleges pénzem. Az gondoltam, hogy nem adhatok mindenkinek. Amint hozzám ért, észrevettem, hogy a kabátja úgy nézett ki, hogy én azt már réges-rég kidobtam volna. Át akartam menni az úton, de az túl nyilvánvaló lett volna. El akartam kerülni a szemkontaktust.

"Jó reggelt!" - mondta. Erre fel kellett néznem. Meglepődtem, hogy meleg, mosolygó szemek tekintettek rám. "Hát nem csodálatos ez a nap?" - kérdezte. Gyorsan a zsebembe nyúltam. "Épp most vettem ezt a jó almát." - mondtam. "Kér egyet?" Elfogadta, és mosolyogva ezt mondta: "Isten áldja!"

Csak másodpercekkel később, amikor mindketten folytattuk utunkat, jöttem rá, hogy Isten valóban megáldott. Isten annak az embernek a barátságos mosolyát és kedves szavait használta, hogy felébresszen, és segítsen ráeszmélnem, hogy másoknak nem csak kényszerből adhatok, hanem örömmel is.

Imádság: Istenünk, segíts szeretetedre támaszkodnunk, és szavakban és tettekben kifejeznünk azt embertársaink, különösen az idegenek felé. Ámen.

Minden találkozáskor áldást adhatunk és kaphatunk.

John Hmurovic (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALANOKÉRT!