„Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.” Zsolt 143,6

Pár éve történt, szemben ültem egy gyönyörű fiatalasszonnyal, s néztem, ahogy a könnyek végigfolynak az arcán. Félévvel azelőtt még teljes volt az élete. Szerető férj, egészséges kisgyermek, jókedvű barátok, új otthon, aminek a kidekorálását édesanyjával együtt végezte.

Teljes élet.

De szíve egy kis szegletében nyugtalanságot, bizonytalanságot, ürességet érzett. Nem értette. Próbált beszélni róla a barátnőinek, de azok kinevették, a hormonokat emlegették, azt mondták, múló tünet.

De az érzés nem akart elmúlni.

Lassacskán távolodni kezdett a férjétől, csalódást érzett, hogy a szerelme nem elégíti ki a lelkét. Miért nem érzi, hogy szereti a férje? Mindig úgy gondolt a házasságra, mint a szerelem kiteljesedésére. A párja majd kiegyenlíti a benne lévő hiányosságokat, feltölti a bizonytalanságot, tartós szeretetet érez majd. Legalábbis így képzelte azelőtt.

Most állandóan kérdések gyötörték: Mi hiányzik a férjemből? Miért nem mondja azt, amit elvárok tőle? Vagy bennem van a hiba? Nem vagyok elég csinos, elég okos, elég jó neki?

Aztán egy nap találkozott egy emberrel, aki épp azt mondta neki, amit azelőtt hiába várt a férjétől. Szépnek és szellemesnek érezte magát, ha vele volt. Aztán kitalálta, hogy soha nem is szerette igazán a férjét. Meggyőzte magát, hogy nagy hiba volt olyan hamar férjhez menni. Hisz ez a férfi az ő igazi lelki társa.

A karjaiba vetette magát. Hazugságok hálóját kezdte szövögetni. Az új kapcsolat izgalma minden mást elhomályosított.

Nem akart elmenni a szokásos lelkigyakorlatra. Tudta, hogy feléledhetne a bűntudata, és ő már túljutott a lelkiismeretfurdaláson. Várta a megfelelő időt, amikor szakíthat a férjével, és mindent újrakezdhet élete igazi szerelmével. De a barátnői gyanakodni kezdtek, amiért sok gyülekezeti alkalomról hiányzik, így hát, hogy megnyugtassa őket, mégis eljött a csendes napokra.

Az együtt töltött idő során a gondosan felépített falak, amelyekkel igyekezett mindenkit távol tartani magától, kezdtek leomlani. Szombat este ott ült velem szemben, és bevallott mindent.

Nagyon szerette volna tudni, mit érzek én, aki annyira telve vagyok Isten szeretetével. Már tudta, hogy nem a másik férfi szeretetére vágyik a lelke – Isten szeretetére vágyott.

Sokan vannak így. Éveken át vadászunk különböző dolgokra a világban, amikről feltételezzük, hogy kielégítik szeretetéhségünket. De amit a világ nyújthat, az mind múlékony. Minden.

Az a szeretet, amire a lelkünk vágyik, tartós, örökkévaló. És csak Isten tudja megtölteni szívünket ezzel a szeretettel. Az Isten akarata nélküli szeretetvadászatban a legszomorúbb, hogy számos dolgot behív életünkbe, ami ellentétben áll a szeretettel. Az 1 Korintus 13,4-8 Isten tökéletes szeretetének a képe. Türelmes. Jóságos. Nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, állandó védelmet nyújt, nem múlik el. A szeretet soha nem téved.

Ezt a szeretetet nem érezzük, és nem kapjuk meg, amikor valakibe beleszeretünk. Ez Isten szeretete.

Hasonlóvá lehet hozzá a mi szeretetünk is, ahogy egyre közelebb kerülünk Krisztushoz, és elhatározzuk, hogy ezzel a szeretettel akarunk szeretni. Elhatározásunk soha nem irányul önmagunkra. Soha nem foglalkozik azzal, mit kapok a másik embertől. Azt határozzuk el, hogy ezt a szeretetet adjuk tovább.

A hamis szeretet nyugtalanságot, rosszindulatot, irigységet, féltékenységet szül, önmagát keresi, nem törődik az igazsággal, féktelen és múlékony.

Engem is megcsap néha. Mivel a lelkünk úgy van megalkotva, hogy csak Isten szeretete elégítheti ki, ha nem találkozunk Vele minden nap, szívünk ürességet érez, nyugtalan lesz és kielégületlen.

Nehogy eljussunk arra a pontra, ahol azt hisszük, minket ez már nem érinthet meg. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk, hogy csak pár rossz döntés kell ahhoz, hogy ugyanabba a mocsárba süllyedjünk, ahonnan ez a kis barátnőm igyekszik kievickélni. Míg egyrészről hiszem, hogy Isten képes rendbehozni őt, tudom, hogy szeretetvadászatának komoly következményei vannak élete számos területén.

Azt a szeretetet, amire lelkünk vágyakozik, sosem fogjuk megtalálni a világban. Tartós és tökéletesen kielégítő szeretetre akkor találunk, ha abbahagyjuk a vadászatot, és elkezdjük megélni Isten igazságait.

Uram, kérlek, segíts, hogy annak lássuk házasságunkat, ami: szent ajándéknak. Segíts, hogy hűséges maradjak, és ezzel tiszteljelek meg Téged, és tegyem örömtelivé az otthonunkat.  Ámen.