Béke legyen veled

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” 

Fil 4,6-7a

Aggódásunk akkor kezdődik, amikor világra születünk. Alig múlik el pillanat az életünkben, amikor ne aggasztana valami. Hogy mikor lesz ennek vége? Hogyan tapasztalhatjuk meg a békességet?

Mit használ az aggódásunk?

Általában azon aggódik az ember, hogy mit fog felvenni, mit fog enni, nem fog-e unatkozni, elég jó-e a háza, az iskolája, szeretik-e eléggé stb.

Ez a sok stressz és szorongás könnyen lehangol. Elvonja figyelmünket az Úrról, az istenes dolgokról. Mikor belegabalyodsz az aggódás hálójába, eltűnik a békesség felé vezető út.

De mit használ nekünk az a sok aggodalmaskodásra szánt energia? Jézus megkérdezte követőit: „Aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27).

Jézusnak sokkal több aggódnivalója lett volna, mint bárki másnak. Ugyanolyan igényei voltak, mint bármelyikünknek. De mert Ő egyúttal Isten Fia is volt, sokkal tisztábban látott, mint mi, olyan tisztán, amit el sem tudunk képzelni. Szeretete megláttatta vele a bűnt, ami elválasztotta az embert Istentől. Mennyire fájhatott neki, hogy tudta, neki kell majd szenvednie e bűnök miatt. És mégis békességgel és gyógyulással akart minket megajándékozni.

Aggódásra születtünk, békességre születünk újjá

Ha újjászülettünk a keresztény életre, fogadjuk meg Jézus tanítását: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?” (Mt 6,25).

Ha bizalmunkat Jézusba vetjük, törődhetünk Isten dolgaival és az emberek szeretetével. Áldhatjuk Istent hatalmas áldásaiért, megpróbálhatjuk szeretetét megosztani másokkal. Mindent Isten elé vihetünk – Ő mindig figyel ránk. Olyan békességet tapasztalhatunk meg, amilyet még sosem éreztünk születésünk óta. 

Jézus szeretetének sugara kiszabadít a bűn és az aggódás hálójából, s vezetni fog a békesség ösvényén.

Tartsd a szemed Jézuson

Hogyan tudjuk elkerülni az aggódást?

Válaszért újra csak Máté evangéliumához fordulhatunk. Egy sötét, viharos éjszaka a tanítványok egy csónakban ültek a tavon. Észrevették, hogy Jézus vízen járva közeledik feléjük. Péter annyira szeretett volna Jézushoz hasonlítani, hogy kilépett a csónakból, s elindult a vízen Jézus felé.

Ám mikor észrevette, mekkora szél fúj, és milyen magasra csapnak a hullámok, levette tekintetét Jézusról, s azonnal süllyedni kezdett. Ekkor Jézushoz kiáltott segítségért. Jézus megragadta, és együtt lépték át a csónak oldalát, miközben a vihar is rögtön alábbhagyott, elcsendesedett.

Követted a történet mozzanatait? Amikor Péter szeme Jézuson volt, a viharos tenger sem tudta legyőzni. De ahogy elterelődött a figyelme, az áradat majdnem elnyelte. Eszébe jutott Jézushoz kiáltani, és Jézus békét és biztonságot nyújtott neki a csónakban.

Nekünk is Jézuson kell tartanunk a tekintetünket – minden földi gond ellenére. Ha a bajok hullámai összecsapnak a fejünk felett, kiáltsunk Istenhez, és Ő kivezet a béke és biztonság földjére.

Földön kívüli béke

Mi az, ami aggaszt?

Az alapvető létfeltételek – táplálék, öltözék, lakhatás?

Vagy más miatt izgulsz – iskola vagy munkahely, mások véleménye vagy az unalom nyomaszt?

Senki nem mondja, hogy ezek nem fontos dolgok, hogy nem kell törődni ezekkel – hisz hozzátartoznak Istentől kapott földi életünkhöz. De figyelmünk középpontjában Isten álljon, mert különben ezek a földi gondok az aggódás hálóját fonják lelkünk köré.

Ha Jézus követői lettünk, elfogadhatjuk ajándékait, amiket kínál, köztük a békességhez vezető utat is. „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. A lélek békéjét. Olyan békét, amit a világ nem tud adni. Ne aggódjatok hát, és ne féljetek.” (Jn 14,27).

Jegyezd hát meg: ne aggodalmaskodjál! Imádkozz inkább! Vidd gondjaidat, kéréseidet Urunk elé, és adj hálát mindenért, amit kaptál Tőle. Ha a viharos időkben szemünket Istenre szögezzük, olyan békességet tapasztalunk meg, mely meghaladja földi értelmünket.