„Szolgáljatok az Úrnak örömmel…” (Zsoltárok 100:2)
Bármit is ad neked Isten, az először ajándék, aminek örülhetsz, másodszor vetőmag, amelyet el kell vetned.
Jó képzésben részesültél? Vezetői képességeid vannak? Több pénzed van, mint amennyi a megélhetéshez szükséges? Isten magként adta neked, vesd hát el!
Alapvetően háromféle ember van: az, aki nem látja vagy nem akarja látni a problémát; az, aki látja a problémát, de mivel személyesen nem ő okozta, megelégszik azzal, ha másokra hagyja; az, aki látja a problémát, és bár nem ő az oka, hajlandó felvállalni a megoldáskeresés felelősségét.
Hudson Taylor, a kínai misszió alapítója ezt mondta: „Régen azt kértem Istentől, hogy segítsen nekem. Aztán azt kezdtem kérdezni, segíthetek-e én Neki. Végül pedig megtanultam azt kérni, hogy végezze el munkáját rajtam keresztül.”
Amikor elhiszed, amikor végre tényleg elhiszed, hogy a szolgálat azt jelenti, hogy Isten dolgozik rajtad keresztül, megérted, hogy mások szolgálata a létező legnagyobb hivatás.
Dr. William DeVries így gondolkodott. Ő az a sebész, aki a műszív úttörője, olyan orvos, aki vasárnap is bemegy a kórházba, csak hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Elvégzi a kötéscseréket is, és ha egy páciens csak annyit szeretne, hogy maradjon ott beszélgetni, erre is hajlandó.
A barátai azt mondják rá, hogy olyan, mint egy „régi, jól bejáratott cipő”, ami minden alkalomra kényelmes.
Cowboy-csizmát hord, és Vivaldi zenéjét hallgatva végzi a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkál” – mondja róla barátja, Dr. Robert Goodin – „és mindig keres rá módot, hogy valóban el is mosolyodjon”.
Az igazság az, hogy a „megérkezés” nem az a hely, ahol mások szolgálnak neked, hanem az, ahol te szolgálsz másokat örömmel.
Kommentáld!