május 16.
SZÓZAT AZ ÉGBÕL
"Néked szól, oh Nabukodonozor király, a
birodalom elvétetett tõled." Dániel 4,28
Már nem Dániel beszél. Szózat
lett a mennybõl - nincs tovább! A birodalom elvétetett. Nem fog: elvétetett -
múlt idõben. Mi lenne, ha most neked szólna, hogy a családod, a szolgálatod
elvétetett tõled? Elég volt! Most már végrehajtatik az ítélet. Szörnyû az, ami a
királlyal történik. Kivettetik az emberek közül. Az egekig magasztalta magát, és
a poklokra kerül. Utolsó állapota rosszabb az elsõnél. Hány ember mondta, hogy
rosszabb vagyok, mint hitetlen koromban. A kimondott ítéletben is volt egy
kegyelmes szó: "Amíg hét idõ múlik el felette." Elmúlt a hét idõ, és
Nabukodonozor szemeit az egekre emelte. Mekkora változás! Eddig Babilont nézte,
a munkáját dicsõítette. Szeretném, ha saját kicsi királyságodban meglátnád
magad. Ez az a lakás, amit én rendeztem be. Ez az a kert, amit én kapálok. A
másiknál hogy néz ki minden! Ezek azok a gyerekek, akiket én neveltem. Egy férfi
mondta: engedelmes apának engedelmes gyermekei vannak. Azt gondoltam, fejemre
szakad a plafon. Hol állsz mos t, a palotád ormán? Aki hiszi önmagáról, hogy
valaki, holott semmi, önmagát csalja meg. Juss el oda, hogy nem vagyok senki,
minden az Úré, és annak adja, akinek akarja! Nabukodonozorhoz visszatért az
értelme. Nagyon eltitkolhatták a nép elõtt, hogy mi van a királlyal. Mint ahogy
mi is titkoljuk csõdjeinket, bukásainkat. Ne felejtsd el, hogy akik kevélységben
járnak, azokat Isten egy perc alatt megalázhatja. Legveszélyesebb út az
öndicsõítés útja. Alázd meg magad. Ne várd meg a véghezvitt
ítéletet!
Kommentáld!