„Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak.” Zsolt 46,3

Nemrég a repülőtéren beszállásra várakozva észrevettem, hogy szorongok. Körülnézve vizsgálgattam a többi utas kinézetét, az arckifejezésüket, csomagjukat, nem veszek-e észre valami gyanús dolgot, ami elkerülte az ellenőrzés figyelmét.

Az utóbbi hónapok szörnyű hírei súlyosan nehezedtek a szívemre. Gondolataimat betöltötték az iskolai lövöldözések, a robbantás a bostoni maratonon, az árvizek dél-nyugaton, a texasi erőműrobbanás, tornádók, tengerentúli katasztrófák. A hírekből felénk áramló tragédiák, a sok ártatlan ember halála vagy sérülése könnyen elülteti lelkünkben a félelmet és a kérdéseket: Mi történik a világunkkal? Miért olyan gonoszak az emberek? Sosem leszünk már biztonságban?

Számtalan Mi lesz ha és Miért kérdés kavargott a gondolataimban akkor, ott a repülőtéren, míg végre eszembe jutott Isten ígérete a 46. zsoltárban. Hagytam, hogy az igazság beömöljön gondolataim közé, hagytam, hogy eltöltsön a jóleső érzés: nincs miért félnem, mert történjék bármi, Isten velünk van.

Az első négy vers biztosít róla, hogy: „Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek.” Szela

Isten a Védelmezőnk. Tőle kapunk erőt, hogy túlvészeljük a félelemmel teli nehéz időket. Ha reng a föld, elönt az ár, lavinák morajlanak vagy tornádó közeledik – Ő a menedékünk.

Mégis, néha, mikor valamilyen tragédiával vagy megoldhatatlannak látszó problémával szembesülünk, megingunk, kételkedni kezdünk Isten védelmében, ígéretében, számon kérjük Tőle, miért hagyta, hogy ez megtörténjen. Istennek megvan a hatalma és a képessége, hogy megóvjon minket minden bajtól, de néha a megpróbáltatásokat használja fel, hogy tisztítsa a lelkünket, hogy közelebb vigyen magához. Előfordul, hogy azt éljük meg, Isten nem véd meg úgy, ahogy szükségünk volna rá, ahogy szeretnénk, de megnyugodhatunk abban a biztos tudatban, hogy annyira véd meg, amennyire Szerinte a legmegfelelőbb, amennyire szükség van ahhoz, hogy megtanuljunk teljesen Tőle függeni.

5-8. vers: „A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!” Szela

Szeretem az óceánt, de nem vágyom rá, hogy megmártsam benne a lábamat, mikor tombol a vihar. Egy csendesen hömpölygő folyó partján viszont szívesen üldögélnék egy padon zuhogó esőben is. Ahogy a folyó lassú hömpölygése nyugalmat áraszt, Isten is békét és biztonságot sugároz életünkbe a zűrzavar, a káosz közepette is.

9-12 vers: „Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!” Szela

Lehet a földön felfordulás – Isten akkor is Isten. Akkor is Ő ül a trónon. Akkor is hatalmas. Hűséges. Uralkodó.

A három zsoltárszakasz végén a Szela szót találjuk, mely az újabb fordításokban többnyire el is marad. A Selah közjátékot jelent, azt, hogy itt szünetet kell tartani, lélegzetet kell venni, vagy be kell iktatni valamit.

Mikor gondjaink közt megállunk, hogy Isten igazságára figyeljünk, meg tudunk nyugodni.

Ha mostanában félelmek gyötörnek, állj meg, jusson eszedbe, hogy Isten a te védelmeződ, az Ő jelenlétében vagy, Ő uralkodik ezen a világon. Kérd, hogy csitítsa el szorongásodat. Aztán vegyél néhány mély lélegzetet.

Uram, köszönöm, hogy a Te biztonságodba menekülhetünk, békére találunk nálad a félelmek idején. Tölts fel, Uram, örömmel. Ámen.