"Az Úr vezet majd szüntelen" (Ézs 58,11).
Mi bánt? Utat tévesztettél? Sötét erdőbe kerültél és nem látod az
ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten szabadítását. Ő tudja az utat
és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz.
Minden napnak megvan a maga baja, de milyen jó közben érezni az Úr
szüntelen vezetését! Ha a magunk útját választjuk, vagy testtel és
vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr vezetését. Ha viszont
feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet az úton, a
nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden
esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog.
Ha utunk az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el.
De figyeljük csak meg, kinek szól ez az ígéret. Olvassuk el az előző
verset: "Ha kenyeret adsz az éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal,
és nem csak morzsákat adni nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is
kívánunk. Ha gyengéd szeretettel gondunk van felebarátainkra a szükség
idején, akkor az Úr is gondot visel a mi szükségleteinkről, és
szüntelenül vezérel bennünket.
Jézus Krisztus nem az önzőket vezeti,
sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat
zarándoklásuk során.
Kommentáld!