„De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.” Zsolt 31:14-15

„Gyorsan, anya …nézd azt a nőt!” Tizennégy éves, autóvezetést tanuló fiam kiáltott így rám, miközben a michigani US-27-esen haladtunk egy tennivalókkal zsúfolt csütörtök délután. „Ez a nő nem normális”, tette hozzá nyomatékkal.

Átnéztem a mellettünk haladó autóra, arra számítva, hogy a vezetési szabályokat még nagyon komolyan vevő gyermekemnek nem tetszik, ha valaki nem pontosan tíz óra-két óra pozícióban tartja a kezét a kormányon. Attól, amit láttam, úgy megdöbbentem, hogy majdnem leszaladtam az útról.

A mellettünk lévő autóban ült egy nő, és a következőket csinálta: jobb válla és a füle között szorította a telefonját beszélgetés közben, bal kezében egy gyorsétkezdei salátásdobozt, jobb kezében egy salátadresszinges zacskót tartott, amit a fogával próbált kibontani, és mindeközben a térdeivel kormányozta az autót. Ilyen nincs! Nem volt kétséges, hogy ha sokáig folytatja ezt a sokfeladatos vezetési technikát, balesetet fog okozni.

„Soha nem tennék ilyet vezetés közben”, gondoltam önelégülten. „Veszélyes, és teljes mértékben szabálytalan.” Hát igen, ha a biztonságos vezetés ismeretéről van szó, az alma nem esett messze az „Édesem, nem kapcsoltad be a hátsó indexet”-féle anyai fától.

Késő este aztán belém vágott az igazság. Az lehet, hogy vezetés közben nem csinálok veszélyes többletfeladatokat, nehogy ütközésnek tegyem ki magam. De a mindennapi életemben? A napirendemben? A heti-havi időbeosztásomban? Az „ezt még biztos el tudom vállalni, hogy szeressenek”-féle gondolkodásomban? Bevallom, sokszor túlvállalom magam párhuzamos feladatokkal, veszélyeztetve saját épségemet.

Pár éve szelíd figyelmeztetést kaptam Istentől a huzamos stressz által kiváltott, orvosi segítséget igénylő állapotból való gyógyulás közben: vakargassam le életem tányérját. Bármilyen jónak tűnnek is, a túl sok feladat gyakran odavezet, hogy elveszítjük hatékonyságunkat Isten szolgálatában. Ő ismeri a korlátainkat. Ő megérti képességeink határait. Készen áll arra, ha kérjük, hogy segítsen eligazodni a tevékenységek óceánján, ami sokunkat elnyeléssel fenyeget.

Egyik nap, amikor lélegzetvételnyi időm sem volt a sok tennivalótól, elém került a fenti ige. Bár tudom, hogy Dávid, a szerző, igazi, fizikai valójukban létező ellenségekről ír, akik üldöznek, elkapnak, megsebesítenek, én a magam túl sok vállalását tartottam aznap a fő ellenségnek. A házon kívüli tevékenységek, felelősségvállalások fenyegettek. Üldöztek, bekerítettek és készültek lesújtani rám.

Istennek hála, Ő kimentett az elfoglalt élet pusztaságából. És ezt veled is megteheti. Arra vár, hogy túlságosan megtöltött élettányérunkat odanyújtsuk hozzá, söpörjük és vakarjuk le róla az összes tennivalót és felelősségvállalást, majd minden egyes darabkáról megkérdezve a véleményét, csak azokat helyezzük vissza, amiket Ő látni akar a tányérunkon.

Ezután már tudunk fehér foltokat hagyni a határidőnaplónkban, és időt és teret engedni a világegyetem Urával való találkozásra, aki csak arra vár, hogy megnyugodjunk, és csendben maradjunk, figyeljünk az időt magát teremtő Istenre, és tanuljunk Tőle.

Hát így állunk. Elővetted már a tányérvakaró gumilapátot? Fogjunk hozzá a takarításhoz, mielőtt összetörünk és elégünk!

Uram, bocsáss meg nekem, amiért hagyom, hogy az elfoglaltságok beborítsák életemet, és kirekesszenek Téged és a szeretteimet. Segíts, hogy élettányéromra csak azokat a dolgokat helyezzem vissza, melyeket Te szeretnél látni rajta. Ámen.

Egy kis segítség:

Vegyél elő egy papírt, és írd egymás alá azokat a tennivalókat, amelyeket a munkádon és az otthoni feladatokon kívül elvállaltál. Gondold végig, mennyi időt vesznek el egyenként egy hetedből. Amikor kész vagy, imádkozva tárd Isten elé, amire jutottál.

Tedd fel magadban a kérdést: Milyen tevékenységekre és felelősségekre mondtam igent, amire a szívem azt súgja, hogy nem kellett volna?

Hogyan tudnám leszűkíteni szabadon választott feladataimat, hogy több időm jusson azokra a kötelességekre, amire Isten akarata szerint összpontosítanom kell az erőimet?

Mt 6:33-34: „Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

  1Mózes 2:2: „A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megpihent minden munkától, amelyet végzett.”